Mickey webnaplója

Tegnap reggel a buszon ülve látom ám, hogy a baromi meredek Barlang utcából jön lefelé egy piros autó. Azt is láttam, kissé előre felé tekintve, hogy egy velünk szemben haladó kocsi éppen a sarkon fog vele találkozni. Egyelőre csak én tudok az elsőről és látom a másikat is. Ők egymást nem. Közben a busz elhaladt a meredek keresztutca mellett. Hallgatóztam, hogy mi fog történni. Talán semmi se történt, legalábbis hangot nem hallottam.
A domb túloldalán fentről lefelé három megálló van. A középsőhöz igyekezett lefelé menet a 29-es. Szemközt egy iskolás lányka kínlódott azzal a tudattal, hogy közel a busz, neki át kellene hozzá jönnie a túlsó oldalra, de a zebra kilátástalanul messze esik, és a főútvonalon a szembejövő forgalom folyamatos. Ráadásul az erősen felfelé vezető szakaszon nem szívesen fékeznek és még kevésbé szívesen állnak meg az autók. Veszélyes is, mert könnyen egymásba futhatnak a kocsik. Drukkoltam neki, hogy vegye észre, hogy nem olyan fontos az a tíz perc, amit egy elszalasztott busz várakozásával kell eltölteni, vagy ha mégis olyan sürgős az útja, agyon ne csapják az autók. Annál is inkább izgalmas ez a történés, mert néhány éve a felső megállónál az úttest közepén már láttam lepellel letakart diákot. Most hát nem akartam látni, amit esetleg csak én láthatok, ő nem. Szerencséje volt, valahogy utat biztosítottak neki a kocsik, és a buszt is elérte.
Ugyancsak tegnap hazafelé jöttömben fent a Vérhalom tetején már kiindultunk a Törökvész úti megállóból. Nézek balra kifelé az ablakon. Ott, ahol egy kertes gyereknapközi-féle van, feltehetően meglehetősen híg kerítéssel és/vagy meglehetősen felelőtlen felnőttekkel. Mondom, már jócskán mozogtunk lefelé, mikor látom ám, hogy egy kb. másfél éves fiúcska igen büszkén indul a járdán az úttest irányába. Ám felnőttet nem fedeztem fel a környezetében. A kocsisor szemben már meglódult, mert zöld jelzést kaptak. Én ezt látom, valamennyi lehető következményével együtt belátom, de vajon a kicsi ember mit látott, és hogyan viselkedett. Nem tudom. Csak remélem, hogy valamelyik autó megállt gazdát keresni a csöppségnek, vagy legalább nem ütötték el. Mi mást tehettem volna érte: életét az égiek oltalmába ajánlottam.
Fentről nézve más a perspektíva, mint ahogy alulról látszanak az események. De tenni legtöbbször lent kell, hogy ne a nem kívánt kockázatok/mellékhatások valósuljanak meg. Ám békaperspektívából nézve és békatapasztalatokkal ez elég nehéz. Jó ezért kapcsolatot keresni a fentiekkel, kérve, hogy meséljék el: hogy látszanak a dolgok onnan nézvést.