POST
A massmedia, a tömegtájékoztatás nagy hatalom, sőt nagyhatalom. Először kamasz koromban kerültem képbe a XX. század 30-as éveinek egyik anekdotikus története által. Azt hiszem, pappal esett meg, aki úgy tudta magáról, hogy hatalmas akaraterővel rendelkezik. Kiutazott az akkor már fasiszta Olaszországba. Már a határon idegbajt kapott attól a mérhetetlenül tolakodó és agresszív tálalástól, amellyel – a Duce-t éltetve – a fasizmusról dicshimnuszokat zengtek. Mindenütt hatalmas transzparensekbe ütközött a szeme, szlogenekbe, melyek az egyetlen üdvözítő utat méltatták, dicsérték. A pap dühe azután az ott eltöltött hónap, két hónap során csillapult, sőt elpárolgott. Megtanult a fasizmust éltető falragaszok áradatában élni. Ám a meglepetés akkor érte, amikor hazajött, és beszámolójából nem hiányoztak azok a kitételek, melyekkel nap mint nap találkozott. Hogy a Duce vezetésével milyen eredményeket ért el Itália... trallala...trallala. Mások hívták fel a figyelmét arra, hogy mennyire megváltozott irányultsága, szóhasználata.
Ez ma sincs másképp. Mégis úgy vélem, a média nem abszolút.
Két okból nem.
Egyfelől nehéz meghatározni, mekkora az a szlogenadag, mely a legnagyobb tömegre befolyásoló hatással van. Tapasztalatom ugyanis, hogy a szövegek, képek túlságos nyomatásával a kívánttal éppen ellentétes hatást érnek el. (Hagyjanak nekem békét ezzel a ... idétlenséggel. Elegem van belőle. Végül is az emberek mindnyájan gyűlölik az erőszakot.) Másfelől azokat, akikben egyféle elvi szisztéma él, magyarul: egymással összefüggő értékek rendje mentén jelöli ki életének keretét, és eme keretek között kíván cselekedni, azokat nem fogja megingatni semmiféle szirénhang.
Továbbmegyek.
Az anekdota szerint a médiaszakember előadást tart nagy plénum előtt: Hölgyeim és Uraim! Én évente 1 millió dollárt költök reklámra. Tudom, hogy ennek az 1 milliónak a fele ablakon kidobott pénz. Csak azt nem tudom, hogy melyik fele.
No igen.
Ezért olyan drága a propaganda. És nemcsak drága, hanem sokszor rossz is. Amikor sikerül a kidobott pénz rátáját feltornászni 80–90%-ra.
Ezek után akad egy új kitaláció, neve médiaunió.
Arra jött létre, hogy évente egy fogalomkört reklámozzon a legkülönfélébb módokon. Ehhez kért és kapott tőlem is alapötletet. Az összevont médiaerőkben nagy pénz van. Az én ötletem meg olyan, melynek a hozadéka csak áttételesen és évek múlva érne be. Ezért annyi esélyem van rá, hogy elfogadják, mint Szent-Györgyi Albertnek a meggazdagodásra, aki háborús időkben kapott díját békés ügyek támogatásába fektette be. El is úszott a vagyona.
De ma még bizakodom. Hátha mások is felismerik, amit én felismertem.
Később majd megírom, mivel pályáztam.
PRE
Megérne egy könyvet az az alapötlet, hogy a világot teljesen körülölelő légóceán fenekén araszolgatva fogyasztjuk időnket, s hasonlóképpen csökevényesek érzékeink, mint a mélytengeri halaké, csúszómászóké, melyek az óceánok talaján vegetálnak.
Egyre közelebb, közelebb...A túlvilág egyik hatalmas titka, hogy milyen nyelven közlekednek ott a lények. Mondhatom persze, hogy egy nyelv értetik meg igazán mindenki által a mosolygós szeretet nyelve. Ez igaz. Mégis öregedvén azt gondolom, hogy minden gesztus, lelki is, megnyilvánulhat majd. Mindez azért jut eszembe, mert francia anekdotát küldött Gábor, amerikai szöveget Csia. Utóbbit, de előbbit is megértettem. A szövegkörnyezet, a tálalás, s mindenféle múltból hozott nyelvemlék segít a megértésben. Talán élőbeszédben nem lett volna világos az a kis történet, melyet a monitoron olvasva értettem. Ha sikerült felcsigáznom érdeklődésedet, legyen neked: Röviden leírom, amit olvastam:
„Az öreg cherokee indián beszélget unokájával. Az öreg tanítgatja az uncsit mindarra, amit őt tud. A bensőnkben zajló küzdelemről meséli:
Tudod, mindnyájunk szívében ádáz küzdelem folyik. Két farkas küzd bennünk egymással. Az egyik gyűlölködő, irigy és undorító, vicsorgó, morgó, nyüszítő elszánt fenevad, tele haraggal, rosszindulattal, kapzsisággal, mohósággal. A másik mosolygós-derűs, szerető és szeretetreméltó, segítőkész és igen jámbor, következetes és megértő. Ezek harcolnak hát benned – bennünk egymásnak feszülve.
Az unoka elkerekedett szemmel figyeli a történetet s közbeveti:
– Mondd csak, nagyapa, melyikük győz odabenn?
Mire az öreg cherokee – aki már számított erre a kérdésre – így válaszol: – „Az győz benned, fiacskám, amelyiküknek enni adsz. Ha a gonoszat táplálod, magad is gonosszá leszel. Ha a jót, magad is egyre jobbá válsz.”
Utolsó kommentek