Szeretek játszani a szavakkal. Amikor öcsém Gordonra „magyarosította” a Gyorgyovich
nevet, az jutott eszembe, hogy gyerekei a kis Gordonok, másképpen Gordonkák. Nos, konkurense támadt neki, amikortól kezdve Marci fiút Csellónek kezdtük titulálni, merthogy ő Márton, azaz Marcello, röviden Cselló.
Ma nem kell azon gondolkodnom, hogy mi kerüljön a blogba. A dolog egyszerű: ma született – na nem ma, hanem éppen 22 évvel ezelőtt – Marcika, aki ma már Márton, és felnőtt. Ha róla akarok beszélni, a legfontosabb, amit el kell róla mondanom, az a hihetetlen affinitása a műszaki dolgokhoz. Ez elég hamar kiderült. Pici korában próbálkozott azzal, hogy rádiót készítsen. Persze nem szólalt meg, de a gondolat, a törekvés, hogy a vezetékeket úgy illessze, hátha megtörténik a csoda! Ezen felbuzdulva egy alkalommal neki ajándékoztam a kézi satumat (ronda hivatalos neve sikattyú), mely igen alkalmas mindenféle megmunkálandó tárgy megrögzítésére.
Ember így ajándéknak még nem örült. Nagyon hamar egész „kincsesládát” kerített egybe. Sokféle célszerszámot vásárolt. Ezeket egyre ügyesebben használta. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ma a családban ő a legképzettebb, leggyakorlatiasabb műszaki ember. Sokan sok mindent köszönhetünk neki. Én pl. azt, hogy kölcsönkaptuk fúrógépét, amivel egy falat simán ki lehet dönteni. De a Mester utcában is sokat segített Zoliéknak. És Budaörsön is bevetette magát visszatérő módon.
Marci jogosítványt is szerzett. Majd egy öreg Hondát. Majd meg egy jól dolgozó autószerelőt szerzett, aki minden korhadt részt kicserélt már a kocsin.
Jut eszembe az is, hogy Cselló más műszakisokat is megismert. Pl. egy PC-s maszekot. Úgy felturbózta magát ebbeli ismeretekkel, hogy az iskolák közötti informatikai versenyen orsz. második lett, ha jól jegyeztem meg. De építtetett parabolaantennát is erkélyükre, hogy kiváltsa a tévéprogram-előfizetést, és még sorolhatnám. Azt hiszem, azon szerencsések közül való, akik azt a foglalkozást űzik, amit szeretnek. Részt vett a Margitszigeti Európa-bajnokság műszaki feltételeinek megteremtésében. Mivel jogsija volt, kisebb erőgép irányítását bízták rá fiatal kora ellenére. Most ennyi elég lesz, mert ha mindent ide rögzítek, névnapja alkalmával mit fogok írni?
Isten éltessen, Cselló!
PRE
Ne te találd ki, ne te írd meg, ne te, ne te!
Régi probléma ez, s mindig
újratermelődik. Szeressük egymást, de te ne ajándékozz meg, ne köszöntsd fel,
ne tégy jót, mert akkor meg kellene hogy dicsérjelek. Jó a javaslat, ha nem te
mondod, hanem én. Ameddig a
többiek emlékeznek rá, hogy te
mondtad, addig elfektetjük. Majd utóbb én fogok előállni a farbával. Addig
pedig hülyeség a tipped. Íme, az általános emberi esendőség. Létére az hívta
fel a figyelmemet, hogy a francia filozófusok, Sartre és még mások is,
rettenetesen megharagudtak Ionesco-ra, mert megfogalmazott valamit, amit amazok
még nem mertek vagy nem tartottak időszerűnek kimondani. Mit akar ez a
jöttment? Mit képzel magáról! És próbálták ellehetetleníteni.
Ám a történelem tényleg újra ismétli önmagát. Horn Gy. is elítélte
Orbánt,
amiért az orosz csapatok kivonulását követelte. A mai kormánypárt is
ellehetetlenít bármiféle ellenzéki javaslatot. Nem kellene kinyírni ezt az
őrült görcsöt az emberi természetből?
Utolsó kommentek