Szívesen folytatnám a verset, de túl macerás a leírása (na jól van, ide másolok macera nélkül még két versszakot, mert nem tudom abbahagyni: A felhő megszakad, nyílása tűz, patak; zúgó sebes özönt a rézcsatorna önt Budának tornyiról. Miért zúg a tömeg? Kivánja eskümet? A nép, uram király, csendes mint a halál, csupán a menny dörög. (Azért ideírom – azoknak, akik már nem tanultak verseket [nem ők tehetnek róla] – a címet is: V. László, mely V. „ötödik” értelmű.)
Tehát zúgott a sebes özön, dörgött a menny, s ahol a felhő megszakadt, ott nyílása tűz és patak volt. És dühöngött a délnyugati szél. Majd ezt még néhányszor megismételte a héten. Pl. amikor elmentünk a 12 km-re lévő bevásárló központba. Újra meg újra nekifogott a zuhogásnak. Erről Bajor Imre kabarébeli mondata jutott eszembe, amelyben egy őrült szomszédja időnként benézett hozzájuk, és ha valamit csinált, Bajor elképedve emlegette: „Már megint kezdi.” Ez a mély beleérzéssel elmondott mondat évek távlatából merült fel, és mögöttem ülő Ágoston unokának nagyon megtetszett. Ahányszor az eső elkezdte verni a szélvédőt, annyiszor mondta nagy nevetve: Már megint kezdi!
Én meg szakaszos üzemre állítottam az ablaktörlőt. És azt láttam, hogy villámgyors mozgással és egyetlen kanyarítással tisztára söpri az üveget. Majd szinte azonnal elkezd az üveg „bepiszkolódni”, elhomályosulni. Ez eltart egy ideig, majd újra egyetlen mozdulattal tisztára varázsolódik az üveg, és kezdődik a folyamat elölről. Mondom az enyéimnek: „Gyerekek, ez olyan, mint a gyónás. Minden kosz eltörölve, újra látsz, és mindent felszabadultan és tisztán látsz, ám jönnek a pöttyök, az új és még újabb pöttyök, s te újra szeretnél tisztán látni. Kérsz egy újabb söprést. Vagy vársz a szép időre, amikor elmaradnak a pöttyök, legalábbis a kritikus érték alá csökkennek.” Szerintem a kép jó, szemléletes és igaz.
Utolsó kommentek