POST
Akinek olyan hosszú szakálla van, mint nekem, az emlékezhet rá, mekkora vihart
kavart egykor a zsíroskenyér-vajas kenyér vita. A Rákosi-korszakban és talán
már korábban is generációk nőttek fel zsíroskenyéren (vagy ahogy mi, tinik mondtuk
annak idején: zsírosdeszkán), és a legtermészetesebb módon tapadt a jelző a
jelzett szóhoz. Ám nem tapadt a vajas szó a kenyérhez, mert a vaj ünnepi
csemegének számított, semmiképpen sem hétköznapinak. A biztonság kedvéért
megnéztem a jelenlegi helyesírási szabálykönyvben az írásmódot, és mindenkit
megnyugtathatok: Jól állunk, külön írjuk a zsírost a kenyértől. Nem tartoznak
össze a szegényes táplálkozás szimbólumaként, igaz, a vajas se, pedig az igazi
fejlődést ez jelentené. Ehhez képest hála Istennek, a margarinos kenyér is
külön íratik, ami azt jelenti, hogy a margarinok sem hoztak átütő sikert az
étkezési szokásokat tekintve. Tetszenek emlékezni: egykor hogy istenítették a
margarinokat egészséges voltuk folytán. Ám csúfosan levitézlettek ezek a kétes
(vegy-)értékű olajokat tartalmazó hidrogénezett-lájtosított kencék, melyeket az
állatok állítólag kikerülnek, mert nem tekintik ehető valaminek.
Van azonban egy kedvezőtlen hírem is. Sors bona nihil aliud. Jó sors
(szerencse), semmi más – tartja a latin közmondás. Jó szerencse kell az
élethez, de ezek (mármint a jó és a szerencse már a latinoknál sem tartoztak
össze). Nálunk is olyannyira két szó, mintha a jónak és a szerencsének nem
volna közük egymáshoz. Ám a balsors egybe írandó. Most kapaszkodj meg: Kölcsey
még különírja a Himnuszban. A rossz értelmű bal tehát
összetartozik a sorssal. Olyan magyar ez, olyan levakarhatatlanul ránk
ragadó. Javasolom, hogy mától írjuk külön. Ne hagyjuk, hogy belénk ivódjon ez a
fátum. Rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet. Különben sose lesz vége a
nyöszörgésnek, a „jaj, uram, engem bántanak”-hoz hasonló siralmaknak.
Ha nem változtatunk, akkor továbbra is minden
marad, mi volt, a puszta lég, akkor maradnak a
volt egyszer egy szegény ember kezdetű meséink, és a
ne feledkezzél meg, szegény magyarokról megfogalmazású fohászkodás is.
Tehát bal sors legyen külön írva, mert jobb sorsra vagyunk érdemesek!
Eladdig, mígnem a jósorsot egybe fogjuk írni a szavak tapadása miatt.
És most ne mondd, hogy álmodik a nyomor!
PRAE
Amikor egy szöveget vittem gépbe scanneren, így jött át: Benne élünk, morgunk
és vagyunk. Nahát, hogy ez olykor mennyire igaz, milyen igaz!
Isten bocsássa
meg nekem, mise alatt eszembe ötlött a lambada szó. Ez egy táncfajta neve. . .
De nem is! Ez egy görög betű neve, lambda, csak a könnyebb ejthetőség kedvéért
került bele egy kötőhangzó: lamb-a-da.
Gyerekek! Ne csüggedjetek! Találjatok ki újnál újabb táncokat. Majd én
elnevezem őket. A rátalálás és divatba hozás sorrendjében nevezzétek el őket
így: alfala, bétala, gammama, deltata, episzilon, zétata, étata, teheta,
miolta, kappipa, lambada, mümmű, nanű, ki-hiszi, ó-mikoron, pipi, rohi,
szigmama, tahóu, ü-pi-szilon, piha, ciha, pihisy, ó-s-a.
Ha jól számolom, még huszonhárom
féle tánc előtt itt a tér, neve már van. Tessék őket ropni.
Utolsó kommentek