POST
Ma a 14-es 58 lett. Na, ez így tök értelmetlen. Kicsit még mindig ki kell
bontanom. Öcsém Csia apám (1) negyedik gyereke (4) 1950-ben született. Életkoruk
megadása a pasikat nem szokta zavarni, gondolom, őt se. Igyekszem hát gyorsan
ideírni:
Isten éltessen, Csia!
Most ismétlem magamat, de nem baj: A nevét saját maga kreálta egy Mikulás-nóta
szövegének megváltoztatásával (Füge, datolya,/ jó gyerek kapja). Az ő variánsa:
Füge, datolya, csia-pancsilla. Ez aztán elterjedt. Anyám, mint írtam, jót
nevetett rajta. Apánk (a jó gyerek apja) meg tovább építette a Csia fogalmat: A
Csia APUKA JÓ KIS CSACSIJA. Bánta is ezt Csia, mert többször kapott ilyen
állatkát. Merthogy állandóan kapható terméke volt a hazai szoc. iparnak, és a
játékboltokban állandóan kapható volt. Ez a jószág fakerekeken gurult, s
szilárdan állt falábain, melyek festett fatestbe ágyazódtak. Felülre fafejet
biggyesztettek rá nagyon ötletesen: spirálrugó nyakkal illeszkedett a fatesthez
ez a nyak. Azért ötletesen, mert előbb létezett ez a rugó, mint hogy kitalálták
volna a golyóstollat. Na, olyan spirálrugó volt ez, mint a legtöbb
golyóstollban leledzik (az ötvenes évek közepén örökíró névre hallgatott a
golyóstoll, noha – méltatlanul nevére – elég gyorsan kifogyott vagy kifolyt belőle
a festék, a tinta.)
Nos, ez a csacsi madzag útján húzható volt, és feje a rugó által eléggé
bólogatós volt, szemben gazdájával, aki ismereteim szerint se nem volt ide-oda
rángatható, se nem tartozott soha a bólogató Jánosok közé.
Inkább világgá ment szerencsét próbálni. (Meg is találta.)
Ám idén hazajött övéivel, és csakugyan nagytalálkozó lett a családok
összejöveteléből.
Ott esett meg, a Balaton mellett, hogy Csia hatalmas adag pörköltöt gyártott,
és mellé burgonyát köretnek. Már a szomszéd házban elköltöttük ebédünket,
amikor átlátogattam hozzájuk. Csia meg messziről magához intett ujjaival
hívogatva. Megkérdezett, hogy megkínálhat-e a főztjéből. Mondtam neki, hogy
persze. Állok elejbe. Connie is ott sürgölődött mellette. Leültettek, elém
rakták a húst, a krumplit, hoztak salátát, sót és sört (szépen alliterálnak).
Csakugyan jó volt a kaja, állaga kicsit könnyedebb, mint felénk szokták
összerakni, de Kaliforniában mindig meleg van, így kevés zsiradékkal
szakácskodnak. Csakugyan kulináris gyönyörűséget szerzett ez a fogás.
Talán ennek is köszönhető, vagy csak a rutinnak, hogy hazamenetelük előtt
fölkaptam Csiát. Még meg tudtam emelni. Mindketten igen korpulensek lévén azzal
szórakozunk, hogy ritkás találkozásaink alkalmával jó mázsás másikunkat
megemeljük. Ez történt. Éljen tehát az
ötvennyolcas, legyen majd nyolcvanötös is, és legyen még föle is annak a
nyolcvanötnek.
PRAE
A könyvelő visszadobta a számlámat, mert nem egyforma az
aláírásom rajtuk. Ez persze igaz, mert én is változom havonta, mint a fizikai
kérdésekre adandó válaszok Einstein óta. Noch dazu, nem is emlékszem, hogy
hogyan kellene aláírnom, mikor oly ritkán kerül rá a sor, hogy lassan
elfelejtek írni is, nemhogy aláírni.
Sajnos én nem látom az ő munkáját, hogy visszadobhatnám azzal:
rövidebbre húzta az egyik kettes farkincáját.
Kínálkoznak még normális variációk: Az aláírás helyére összekormolt
ujjam lenyomatát applikálom. Esetleg két keresztet biggyesztek oda, és
zárójelben megjegyzem, hogy ezt azért tettem, mert nem tudok írni. A számla
alja tehát valahogy így fog kinézni:
+
+
................................
olvasható aláírás
Megjegyzés:
Tisztelt könyvelő!
A két kereszt aláírásomat pótolja, mert nem tudok írni.
Üdvözlettel:
Gyorgyovich Miklós
Utolsó kommentek