POST
A legnagyobb sajnálatomra végéhez közeledik a
körkérdéssorozat, mely lehetővé tette számomra, hogy fejtörés nélkül
alkothassak naponta. Két kérdés maradt, melyeket nem húzok tovább rétestészta
módjára.
http://emmausz.blog.hu/media/image/200809/1. Hol érzi igazán otthon magát?
Itt – felelhetném lakonikusan, hiszen hiába szeretnék ott lenni, itt
vagyok. Ezért a legjobban teszem, ha itt érzem otthon magamat. Nem tudom
igazán, hogy miért kipusztíthatatlan ez a nemzet. De talán nem járok messze az igazságtól,
ha azt vélem: a nyelve miatt. A magyar nehéz, roppant kifejező és hajlékony
szép nyelv. Lehet, hogy nem mindenkinek, de nekem biztosan az. És mert bár a világon
szinte mindenütt élnek magyarok, leginkább itt tudom megértetni magamat. Ezért érzem
itthon a legjobban magam. Az aktuálpolitikai tények ellenére. A béke bennem
van. Ez segít abban, hogy itt és most mindenek ellenére jól érezzem magam. Különösen
két front között. Úgy látszik, most nem fenyeget ilyesmi. Mert jól érzem magam.
2. Ha csak egy órája maradna az életéből,
mit tenne a rendelkezésére álló időben? Ha cinikus akarnék lenni, azt
mondanám: Megvárnám, míg letelik. Ha csakugyan tudnám, megrendülnék, és könnyen
meglehet, hogy emiatt nem is tartana egy óráig. Ha vágyaimat kérded, szeretném
az Atya ölébe gondolni magamat, és a gyerek bizalmával meghitt együttlétben tölteni
Vele azt időt, hogy szokjam zavartalan jelenlétét. Azt hiszem, onnan
mosolyognék azokra, akik akkor és ott körülvennének, hogy ne sirassanak, hanem vegyék
tudomásul: aki elkezdődött és új világra született, miközben meghalt
embrionális élete, most az utolsó fokozat előtt várja, hogy mi lesz, hogy lesz.
Csak remélem, nem lesz hosszú agóniám. Mindenesetre ez nem az én ügyem, hanem azé,
aki előbb elgondolt engem, mint hogy anyám méhében fejődésnek indultam volna. Az
elmúlásból integetnék, mint osztálytársainak a kisdiák, aki a busz hátsó
lökhárítóján utazott. VÉGE
Ma reggel érdeklődést váltott ki érkezésem. M. megjegyezte, hogy elkéstem. Mert
csak néhány perccel félnyolc után érkeztem, és a mise csakugyan már elkezdődött.
A mindennek megvan az ideje kezdetű mondatokra érkeztem. Most a kohelet van soron
(A prédikátor könyve). Ilyeneket ír: Megvan a szeretet ideje és a gyűlölet ideje.
Hát?! A gyűlölet idejének nem kellene meglennie. Még ha meg is volna.
Tehát kapom a megjegyzést: Elkéstél. Én? Hát ugyan már hogyan késtem volna el,
mikor a munkaidő 8 órakor kezdődik. Úgy van ez, mint minden más megszokással.
Ha én a szokásos hét óra helyett fél nyolc után érkezek, akkor elkéstem, de ha
valaki összevissza jár kilenc és tizenegy óra között, mindenki meglepődik, ha
véletlenül óráját elnézve betéved fél kilenckor. De korán jöttél! – mondják
amannak. Minden relatív.
Az történt, hogy alvás közben lecsaphattam a vekker tetejét, mert reggel
lenyomva találtam egy órával később, mint szokásom felkelni. Hát ennyi.
Nem tehetek róla, mint ahogy arról sem, hogy minden apróság a buszon történik
velem, körülöttem. Túl sok időt töltök tán rajtuk, vagy túlságosan ráérek
megfigyeléseket tenni. Ma is mi történt. Se té, se tova nem járt a 22-es busz. Jó
tíz perc elteltével jött csak egy, az is rozoga, és tömött. A szokásos
látogatási időmhöz képest eleve késésben voltam, ráadásul attól is tartottam, hogy
valami balhé miatt nem járnak rendesen a buszok, ki tudja, mikor indítják a következőt,
inkább felszálltam az emberheringes skatulyába. A lépcsőn hárman voltunk.
Egyiken én, a túlfelén egy soványabb lány és egy szikár öregember. Egyszer csak
„lefejeli” az öreg a lányt, majd sebtében bocsánatot kért tőle. Szemei időnként
erőfeszítése ellenére leragadnak az öregnek, és meg-megbicsaklik a feje. Többször
nem esett a lány kontyára az öreg feje, de míg le nem szállt, folyamatosan
fogadásokat lehetett volna kötni, hogy lefittyed, vagy se. A produkciót az is
tarkította, hogy időnként nem a feje nyaklott le, hanem a térdei csuklottak be.
Még szerencse, hogy kapaszkodott. Így időben jelzést kapott karja, hogy már
megint nincs valami rendben. Nem tudom, mi történt. Lehet, hogy végtelenül
álmos volt, de gyanítom, hogy agyi vérellátása pangott, és egyszerűen
eszméletét vesztette pillanatokra. Az öreg leszállt. Én maradtam. Most már a
sofőr irányába fordultam a hátsó ajtóban állva. Hát előttem áll egy tini lány.
Két kézzel kapaszkodik a feje fölötti fémrúdba. Egyszer csak lecsap balkézzel az
ott ülő tini fiú fejére. Majd elnézést kér, és tovább kapaszkodik, továbbra is két
kézzel. Szemei leragadnak, teste meg-megvonaglik, mert szeretne vízszintesbe
váltani. Ám az ő karjai is tartják hősiesen. Így ment ez, míg le nem szálltam.
Azon kezdtem gondolkozni, hogy ez is álmos-e, vagy talán füvet szívott? Ki tudja?
Sőt, komolyan megfordult a fejemben, hogy egy olyan országban, ahol
egészségkárosító gázt bocsátanak a tüntető népre, ki tudja, nem valamiféle hülye
„trükknek” az áldozatai mindketten, az öreg, meg a tini. Ám magamon nem
érzékeltem semmilyen kóros elváltozást.
PRAE
Érints
meg engem
Szerintem nagy téma. Mindenkihez köze van. Mindent és mindenkit befolyásol. Érintéssel megmenthető a másik. Érintés nélkül aligha.
Szerettem volna, ha segít kibontani az Internet. A google-kereső több ezer tételt kínált. Megnéztem az elsőket. Fele pornóképeket adott. Felhagytam vele. Pedig volt köztük figyelemreméltó. Pl. Biegelbauer Pali utolsó levele. Roppant finom és árnyalt megfogalmazás. Vagy a masszázsok, csecsemők érintéséről írottak, mely érintések kihatnak egész további életére.
Ám én többet szerettem volna megtudni. A lelki érintést is, mely ugyanúgy hat a további lelki életre, mint a testi a testi megelégedettségre. A Lélek ujja. Lehet, hogy a katolikus keresővel többre megyek. Ez a Konkordancia. Legalább az újszövetségit megnézem. Íme:
– Jézust érintik mások
Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.
Ki és miféle az, aki megérinti (a bűnös asszony).
Aki Jézust érintette, meggyógyult
legalább ruhája szegélyét érinthesse (a vérfolyásos)
– Kölcsönös érintés
Ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére…
Nyújtsd ide az ujjadat, Tamás.
– Jézus érint másokat
kérték, hogy érintse a vakot
Jézus a süket fülébe dugta az ujját
megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét
– A megváltott http://emmausz.blog.hu/media/image/200809/144 000, akik asszonyt nem érintettek, szüzek maradtak. (Jel)
– Jézus érintése a Szentlélek érintése is
Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket
– Az érintés a kapcsolatteremtés eszköze.
Legalább az ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a pokolban szenvedőt.
– Kapcsolatfelvétel eszköze.
Amikor Jézus a porba ír, látszólag kilép a kapcsolatból. Közömbös
cselekedetbe fog. Jézus lehajolt, és ujjával írni kezdett a földre.
Érintése viszont gyógyító
Kilépés a kapcsolatból: Egy ujjal sem mozdítjátok a terhet.
Hűsítő víz nyújtása
Az érintés biológiája
Musculus correptum pili – jön elő jó negyven év távlatából a biológia órán tanult kifejezés. Szőrfelállító izom. Az emberi testet jószerével mindenütt szőr fedi. Ezek jó része alig látszik. Pihék csupán. Ám minden egyes szőrszálhoz izmocska járul. Adott esetben – pl. hidegben – feláll a szőr a hátán az embernek, de mindenütt. Didereg és libabőrös lesz. Mert a Musc. corrept. p. seregestül működésbe lép. Felállítja a szőrszálakat, hogy távolabb tartsa a szőrerdő a hideget. Ugyanígy ezek a finom bolyhok idegingerületet is továbbítanak (az agyba). A lényeg, hogy a legfinomabb érintésre is reagálnak, megfelelő idegi választ kiváltva az agyból. Ezek az érintések okozta érzések többnyire kellemes érzületet váltanak ki abból, akit megérintett embertársa. Így jutunk el az érintés, az érintkezés gyógyító, mentálhigiénés jelentőségéhez.
Az érintés mindenképpen behatolás a másik ember személyes terébe. Ez a viszonyukat illetően kétféle. Akart vagy akaratlan. De jaj annak, aki senkinek az érintését nem tűri el. Még az Istennek az érintését sem. Az érinthetetlen nem képes kapcsolatfelvételre. Olyan átkozott, kitaszított mint a leprás. Mint a pária – érinthetetlen.
Visszatérve az érintéshez – az Istenember érintése egyértelműen gyógyítónak bizonyul. Kinek nőgyógyászati problémáját, kinek szervi csököttségét, kinek pedig lelki betegségét gyógyítja meg Jézus érintése – a ruhaszegélyének érintése (utóbb Péter árnyékával való közösség) is (ApCsel 5,http://emmausz.blog.hu/media/image/200809/16).
Utolsó kommentek