POST
Hogy hol a szabadság mostanában?
Rövid lesz a válaszom:.
Benned meg bennem.
Ha akarod, és ha akarom.
Ez a szélsőséges élethelyzeteket kivéve működik.
Nem szabad ugyanis az, aki
folyamatosan éhezik, de az se, akit felvet a jólét, és ez okoz kényszerességeket
neki, illetve rendetlen kötődést a megszerzett javakhoz (személyes őrző-védők,
hatalmas bástyaszerű betonkerítések, riasztók és kordonok mindenütt stb.).
Ahhoz, hogy szabadok legyünk közelítenünk kell a hegyi beszéd modellezéséhez.
Ahhoz hogy szabadok legyünk, meg kell változtatnunk magunkban a dolgok
szemléletmódját. Mintegy Isten szemével kell a valóságra tekintenünk: azaz a
többi emberre, a természetre, a tárgyakra, a világra, a történésekre.
Ha és amennyiben ezt képesek vagyunk megtenni, akkor és annyiban válunk
szabaddá.
Aki görcsösen szorongat valamilyen vélt értéket a markában, az nem szabad. Engedje
el!
Aki ellenáll minden belső változásnak, az megátalkodott és nem szabad. Engedje
el fixaidáit.
De aki tud szűkölködni és bővelkedni egyaránt, az szabad.
Aki képes még kétszáz métert menni az őt kényszerítővel, az szabad.
Aki elengedi az őt ért sértéseket, az szabad.
Aki nem tartja számon, hogy ki mivel tartozik neki, az szabad.
Aki odatartja másik arcát is, az szabad. Az képes akár ellenszélben is
vitorlázni.
Ha ezt megérti valaki, akkor érteni fogja azt is, hogy miért nevezték
legboldogabb éveiknek néhányan a börtönben töltött éveiket. Azért, mert ott
mutatkozott meg legkontrasztosabban, hogy hozzájuk képest a börtönőrök a
foglyok, ők maguk pedig elvehetetlen belső szabadságban élnek.
Egyedül a szabad emberek boldogok igazán és tartósan.
Ez az ország akkor lesz szabad, ha polgárai szabadok lesznek. De akkor
kikezdhetetlenül azok. Ez a cél!
1956-ra muszáj emlékeznem, mert 10 évesen meglehetősen közelről néztem, mi
történik Budapesten. Egész életem abban telt el, hogy kik hogyan akarják kisajátítani
a forradalmat, a szabadságharcot, a honvédő háborút az oroszok ellen, a
népfelkelést, a sajnálatos eseményeket. Ma is megvannak az ötvenedik
évfordulóra nyomtatott 500 ft-os bankók egy borítékban. Látni se akarom őket.
Gyászolom a jubileum elárulását és megcsúfolását. Lásd akkori (2006. nov. 29. postomat a síró
galambbal.
Most mellé rakom Zsille Gábor 2004-es írásának egy részletét.
Egy
varsói grafikus, festő, Franciszek
Starowieyski 1956 októberének utolsó napjaiban készítette el Síró galamb
című híres litográfiáját. Kézi eljárással mintegy százötven
másolatot gyártott, amelyeket Varsó legkülönbözőbb pontjain ragasztott ki: a Síró galamb pillanatok alatt a
magyar forradalom jelképe lett. A galamb
Lengyelországban három okból is beszédes üzenet; a Szentlelket megjelenítő
keresztény szimbólum, illetve a csőrében olajágat tartó békegalamb mellett
különös tartalmat hordoz: egy közismert legenda szerint a Krakkó főterén
nyüzsgő galambok valójában elvarázsolt lengyel vitézek. A hazánkért könnyező galambok
kiplakátolása után Starowieyski Budapestre indult, hogy fegyverrel harcoljon a
szabadságért - ám Csehszlovákiában egy rendőri igazoltatás során letartóztatták
és visszatoloncolták. Alighanem a vértanúság koszorújától fosztották meg ezzel.
*Egy lengyel rádióállomás rendkívül érdekes hangdokumentumot játszott le. A
felvétel Elvis Presley egyik
fellépésén készült, 1956 novemberének legelején (sajnos, a pontos helyszín és
dátum megjelölése nélkül). A koncert kezdete előtt a szórakozóhely tulajdonosa
lépett a színpadra, bejelenteni: Elvis Presley felkérte őt, hogy közölje: a
műsor második felében elhangzó Song in the
valley (Dal a völgyben) című számot a magyar forradalmárok
tiszteletére énekli - ez a dal fejezi ki ugyanis legpontosabban a magyarok
iránt érzett szimpátiáját. Egyben üzeni, hogy a koncert teljes bevételét
Magyarországra szándékozik küldetni, és felkéri a hallgatóságot a további
adakozásra. A hangdokumentum a nevezetes dallal folytatódik: szép, csöndes,
egészen lassú szám. Eljutott-e hozzánk valamilyen formában a pénzadomány, ma
már nem számít. Sokkal fontosabb, hogy vonzó részletet kapunk egy ember
portréjához. Az Elvis Presley alakjához fűződő közhelyek - bájmosolygó
hollywoodi szépfiú, rongylábú parkett-táncos, kábítószertől és alkoholtól felpüffedt
roncs - mellé, a történeti hűség kedvéért, illesszük ezt a töredéket!
* * *
Ma 22, igen, október 23-án huszonkét éves Dani, akinek a papája 1956-ban
született. Továbbra is egyetemista, aki csakúgy mérnök lesz, mint Lanti. Dani
magasabb csaknem mindnyájunknál, csendes fickó, akit még csúnyán beszélni sose
hallottam. Mosolygós, és a névnapján felsoroltakon kívül a természetet is
szereti, évekig járt ornitológus táborban ő is. (Remélem, emlékezetem nem csalt
meg.) Csendes, hiszen unokatesói, akikkel
együtt lakik, mindketten gitároznak, és zongoráznak és dobolnak és
klarinétoznak. Ő meg nem. Legalábbis nem tudok róla.
Isten éltessen, 22 éves Dani!
PRAE
Ma akkora ünnep van, hogy még az
üzletközpontok sem mernek kinyitni. Illő, hogy némi könnyedség lengje be a magyarok
egyik legszebb teljesítményének évfordulóját. Néhány humit idézek vissza
korábbi anyagaimból:
* * *
A szónok készült szereplésére. Egy mondatot formálgatott, s már vagy egy
fél órája keresett valamilyen frappáns, keresetlen szót.
A Zászlónkból:
A hipermarketekben már kilóra lehet vásárolni a komolyzenei CD-ket.
Tényleg? Akkor vegyünk egy kiló Lisztet…
* * *
– Hogy kell elhallgattatni a sámánt?
– Haalgassámán!
Net vicc:
– Még nem tudom megmondani, megkapja-e az állást vagy nem – mondja a személyzetis a pályázónak. – A számítógépre mindenesetre kitűnő benyomást tett.
Másképpen:
protézis = Fog? Alma!
* * *
Két New Age-es beszélget. Egyikük meglát valakit az utca túlsó oldalán. Megkérdezi:
– Látod azt a nőt? Vajon ki az ott?
Mire a másik:
– Ezoterika.
* * *
2003.
nyár.
Itt jártak a francia unokáink. Idén is kedvesek voltak, mint mindig, és eredeti
pofák is. A tavalyi év gyerekszája az volt, hogy Matyika franciául rászólt
apjára, hogy beszéljen magyarul, mert most Magyarországon vannak, és itt
magyarul kell beszélni. François nem maradt adós a válasszal: Én csak egy
magyar szót ismerek, azt hogy POFON.
No ezt aztán csörfös kisfia azonnal megértette, és levonta a szükséges konzekvenciákat: Jobb lesz másról beszélni.
Matyika szintén alig várta, hogy megmutassam új Skodámat, mely csak a régihez képest új, egyébként csaknem egykorú a régivel, csaknem nagykorú. Mikor szembesült a valósággal, odaszól anyjának: Mama, én a nagypapa új tragacsával akarok menni.
Az új tragacsban ugyanis nincs gyerekülés és sokkal kényelmesebb így, nem beszélve arról, hogy pont úgy ülhet, mint a felnőttek. Hát erről van szó. (Nemrég megidéztem, tévesen rozogának írtam, de az eredeti tragacs a helyes kifejezés.)
Miután elmeséltem, arról is szó lett, hogy teljesen KRESZ-ellenes dolgot mívelek, mert gyerek nem ülhet hátul sem gyerekülés nélkül. Hát erről ennyit.
Mielőtt Éva, François, Timothée és Mátyás hazamentek, a szülők poénból ráálltak a személymérlegre. Éva 3 kilót szedett föl, férje úgyszintén 3-at. Csak én nem híztam meg az unokák. Ők maradtak tíz kilósak én meg több mint száz.
Utolsó kommentek