Pettólomot nem bántottam, kést letettem, csitcsattot vissaadtam.

Talán bátyám mondókája volt nagyon kiskorában.
Lábjegyzet: A petrofor nagyon tudott főzni. A petróleum lángja olyan forró, hogy legalább 30 cm magasságban tartózkodott a láng fölött az edény, melyben az étel készült. Széles kanóc ontotta a forróságot lángolás közben. Ezt a kanócot miként a petróleumlámpa belét is egy tekerentyűvel lehetett szabályozni föl s alá. Eladdig, hogy a zárt tartályban kötött ki a kanóc. Onnan meg kipiszkálni nem tartozott a kívánt foglalatosságok közé. Ezért volt tilos a gyerekeknek a pettólomot bántani. A kés érthető, a csitcsatt is, amennyiben az ollóra gondoltál. A csaitcsattot azért volt célszerű mielőbb visszaadni, mert kiválóan rövidre lehetett zárni hegyeivel a konnektor áramát. Csak bele kellett dugni villásdugó módjára. Mondanom se kell, hogy kifejezetten életveszélyes művelet volt ez, mivel az ollók jól vezetik az áramot egész felületükön. Lábjegyzetnek vége.
Nos innen startolva az év végi leltárhoz készülődöm.
Tegnap téliesítettem az órákat.
A külső hőmérőket átállítottam Celsiusról Réamurre.
Az összes idei üdülési csekket feléltük.
A kultúrautalványokat sikerült elsózni.
Van még néhány étkezési utalványom. Ezeket a Match-ban fogom levásárolni, illetve az Auchanban veszek értük grillcsirkéket.
A le nem járt receptek valamennyijét beváltottam.
Minden csekket befizettem.
A missziós vasárnapi gyűjtés során adakoztam. Azon gondolkoztam eurót adjak-e vagy forintot. Jobb meggyőződésem ellenére forintot dobtam be (családi méretű lett a hozzájárulás), merthogy ha nem belhoni misszióra kívánják elkölteni, akkor jobb az euró. Nem is értem, miért nem hirdetik, hogy valutát is elfogadnak.
Végül pedig megjegyzem, hogy Tücsi jóvoltából elég nagy mennyiségű kacatot viszek a kukába majdnem mindennap. Jobban elférünk, ha kevesebb a vacak.
Könnyű a szerzeteseknek, mert ott rend van, akkor is, ha rendetlenség van. A házasok nem beszélhetnek rendről, ők rendetlenek akkor is, ha amúgy rend van, mert nem élnek rendben. Még lomtalanításkor se.
Egyebekben kell a hely, mert ma hoztak egy szobabiciklit T.-nek, hogy tekerje.
Beállt vele az ablak felé, és hajtja rendületlenül.
Nem jó megszokni, hogy egy kerékpár nem mozog.
Aki sokat szobabiciklizik, egyszer egy igazira kapva nekimegy a falnak, mert elszokott attól, hogy kerékpár halad is.

Tényleg elkéstem?
Tücsi és Zsuzsa beszélget telefonon. Tücsi említi, hogy tegnap volt Blanka névnapja.
Az édes és mosolygós Blankáé. Olyan régen írtam róla, hogy a google-val kellett megkerestetnem, vajon már megemlékeztem-e róla vagy nem. Sejtésem beigazolódott. Késve, de írtam Blanka névnapjára.  Január 8-án. Csak emlékeztetőül a bejegyzés első felét idemásolom: „Szégyelld magad! – mondhattátok volna, és én akkor a Móra-novella szavaival válaszolhattam volna rá: Szígyelem, szígyelem, hogyne szígyelném… De nem mondtátok. Pedig megfeledkeztem decemberben Melindáról, és … lehet, hogy Blankáról is. Ráadásul mindketten hölgyek. Blankáról nem biztos, hogy megfeledkeztem. Csak akkor, ha neve napját december 1-én tartja. Ha október 25-én, akkor nem feledkeztem meg róla. Ám a katolikus egyházban Blanka napja dec. 1. Ez a Blanka (jelentése: fényes, fehér, ragyogó) spanyol királylány, francia királynő, IX. Szent Lajos király anyja – olvasom Fekete Antal piarista könyvében, akit mi némi ötlettelenségtől vezérelve Svarcnak hívtunk. Ő még nem tudhatta, hogy Blanka lesz, és ez idő szerint legkisebbik unokánk lesz, mint ahogyan az szűk fél évvel ezelőtt megíratott volt blogomban. Én meg nem tudok arról, hogy a spanyol eredetű királyasszony szent lett volna. Lehet, hogy kicsi Blankára vár a feladat, hogy szentté fejlődvén kanonizálják egykor? Ki tudja? Adja Isten, hogy úgy legyen!”
És most egy rövid bekezdésben néhány dologra hadd hívom fel a figyelmet arra, hogy Blanka megtette az első lépéseket a szentté levés felé. Az első, hogy nincs bűne, hiszen ártatlan gyermek. De azon belül is jó pontokat szerzett cselekedeteivel.
Zsuzsa meséli, hogy Ágoston tank módjára robog – Blankával mit sem törődve. Az meg szintén rohan. Ágoston felé, és kiabál boldogan: Zeze (mint tudjuk, ez Á. beceneve Blankául)! És a tank eltapossa, fellöki, maga alá gyűri, ha tudja. Blanka pedig örül, kapaszkodik bátyjába. Persze ügyesen esik, hogy ne sérüljön, és továbbra is ölelgeti Zezét, értésére adva, hogy szereti.
Blanka tehát most boldog. Később lesz szent. Isten éltesse hát sokáig, akármikor tartja is névnapját.
Friss hír, hogy keresztelő elé néz Blansi. A közelmúlt történései mintha vágykeresztségét fejezték volna ki. Á.-nal ellentétben Blansi rohan bele a vízbe, bele a Balatonba, félelemérzet nélkül. Fürdéskor vödörszám önti fejére a vizet. Szeretni fogja a szertartást. Én meg már előre örülök neki.