POST
Mark Twain ír az angoloknál egykor dívó jelenségről: Ha a királyfi bármilyen
helytelenséget követett el, helyette az arra kiszemelt fiú kapott a pálcával a
boldogabbik oldalára. Nem mondom követendőnek ezt a negopozitív
diszkriminációt, mely negatív a pálcásfiúra, pozitív a királyfira nézve.
Ültessük csak át a mai történésekre. Az amerikai bankházak ostobaságai és/vagy
bűnei miatt világméretű pénzügyi válság keletkezik. Jön, mint a cunami. Ott
megindítják a bankóprést, ettől még hiteltelenebb pénzek árasztják el a
világot, itt – és szinte mindenütt – az ő ostobaságukat és/vagy bűneiket
böjtöltetik meg. Nálunk pl. úgy, hogy törölni kívánják a 13. havi nyugdíjakat,
és fizetéseket, helyben járatják a családi pótlékot és sorolhatnám. És ki
tudja, még milyen trükköket (láthatatlan hamisságok) próbálnak végig rajtunk,
ebben a vonatkozásban egészen vétlen áldozatokkal.
Igazságérzetem azt súgja, hogy a károkozónak nem elég megbánnia az általa
okozott kárt, hanem meg is kell térítenie. Legalábbis meg kell kísérelnie a
jóvátételt.
Mi legyen hát?
Várjuk meg, amíg legalább osztoznak sorsunkban?
Feledjük a pénzvilágot, magát a pénzt is, és termeljünk javakat?
Majd a megtermelt javakat csere útján juttassuk el egymáshoz?
A pénzemberek pedig az általuk préselt pénzeket cserélgessék? Meglátják, mit ér
a pénz, ha nincs mögötte javak termelése. A pénzt nem lehet megenni,
beleöltözni, beleköltözni sem lehet.
Esetleg másszunk vissza a fára?
PRAE
Esztergom. Vár. 2003. X. 25. Előttünk egy széles beton
kútkáva vasfedéllel lezárva.
Kérdem HP-től: Melyik
szerzetesrend tagja ez a kút? Na?
Nem várom meg, míg
kitalálja, magam mondom noszogatóan: Ciszter...na!
Olyan megnyugtató
volt átmenni Esztergomból a hídon Párkányba,
és olyan
megnyugtató volt a Vár ablakpárkányán könyökölve átnézni Párkányba.
És olyan
megnyugtató volt a bazilika aranykeresztjének csillogását látni Párkányból.
Ehhez képest a
knédli és a sör csak hab a pilsenin.
Ideidézem 2001 októberében monitorra vetett virtuális soraimat A HÍD-ról.
ÖSSZEKÖTŐKAPOCS
A híd több mint önmaga. Igen szép jelkép. Kapcsolatot teremt
azok között, akik hiányában megosztottak voltak korábban. Összeköt azokkal,
akik elszakadtak korábban, megszünteti az űrt, folytonosságot teremt a szakadék
partjai között. Két fél között állva összehozza őket.
A híd általában szép. Egy mérnöki elképzelés megvalósulása.
Vagy több lábon áll biztonságosan a folyómederben, vagy merészen ível a két
part között, általában karcsú és stílusos. Nőiesen kecses. Kiszolgáltatott
mindennemű rongálásnak. Kiszolgáltatott mint az alázatos Krisztus bírái
előtt.
Mindenképpen a béke követe. Miért? Mert csak békében
képzelhető el, hogy hidak épüljenek. Minden békétlenség a lerombolás
fenyegetettségét hordozza, ezért, aki hidat épít, az reménységgel van tele,
bizalommal a jövő iránt, bizalommal a felek iránt, akiket összeköt a HÍD.
Valahányszor hídroncsot láttam, minduntalan azzal
szembesültem, hogy valami nincs rendben, valami volt, de tönkretették.
Gyermekkorom nyomasztó látványa az Erzsébet híd roncsa volt. Később azt
helyrehozták, másik hidat építettek a helyén. De Esztergomban járva felnőttként
is elkedvetlenített a híd hiánya. Tudom, rendszeresen komp közlekedett a két
part között, de mégis. A roncsdarabok azt súgták, hogy itt már állt valamikor
egy állandó kapcsolatot biztosító műtárgy, amely megszűnt. Sebhelyessé lett a
Duna-part. Slampos a táj, mint a takarítatlan lakás, mint a kifosztott
üzlethelység. A nemtörődömség, az élettelenség szele lengte körül. Háborús
mementó. Graffity a Dunán. Mindez már a múlté. Két ország vezetőinek és az
európai uniós támogatásnak köszönhetően begyógyult a seb, megszűnt a sebhely,
meg a slamposság és enerváltság.
Újra áll a híd mindenkit arra csábítva, hogy menjen át rajta. Próbálja
megnézni, mi van a túlsó oldalon. Találkozásokra ingerel. Kirándulási vágyakat
gerjeszt. Megindítja az egészséges vérkeringést az itteniek és az ottaniak
között. Ahogy kell, ahogy a határok jelentőségének csökkennie kell. Ahogy a két
nemzet között mind természetesebbé kell válnia az átjárásnak. A híd újjáépítése
ilyenformán a bizalomerősítés eszköze. A törékeny békéé. A „mégis meg kell
próbálni együtt” gesztusa. Jó, hogy újra van.
Utolsó kommentek