POST
Kezdem az ott-tal. Ott messze Kolumbiában földcsuszamlás volt. 12 ember meghalt. Mondom Tücsinek: Némi örömmel konstatáltam, hogy ott volt és nem itt. Nem annak örültem, hogy ott meghaltak, hanem annak, hogy itt nem volt földcsuszamlás.
Mióta fújja a hírt Kaliforniáról a tévé, az ottani erdőtüzekről, azóta az ott (azaz a messzeség) közeljött. Minden idegemben érzem: Figyelni kell, hiszen öcsénk családostul ott él. Ma reggel olvasom Ancsának e-mailezett sorait:
„Tegnap a tuz eleg kozel jott a hazunkhoz, mert kaptunk egy figyelmeztetest, hogy legyunk keszek az evakuaciora, ugy hogy szepen bepakoltunk, amit tudtunk, az autokba, es csak neztuk a hireket, es vartunk a telefonhivasra, hogy menni kell, de szerencsere a szel alabbhagyott, es elfordult tolunk mas iranyba. Eleg ijeszto volt a szituacio. Ejjel 2-kor mentem agyba; mindenutt nagyon eros az egett szag, de ma mar jobb a helyzet, tul vagyunk a veszelyen, es pakoltuk a holminkat vissza a hazba. Igy, hala Istennek, meg van mindig egy hely, ahol lehajthatjuk a fejunket. Love: Csia”
Én is azt mondom: Hála Istennek! Vajon a tízezer kiköltöztetett mire megy vissza?
Milyen relatív lett a távol és a közel, az ott és az itt.
Apropó relatív. Márai háborús naplójegyzeteit olvasgatom. Írja, hogy állnak a gödör szélén, mert temetnek. A koporsó már a gödör alján. Légiriadót fújnak. Kezdődik a bombázás. A búcsúztatók irigykedve gondolnak az elhunytra. Neki már mindegy, hova csak le a bomba. Bezzeg nekünk, élőknek, akik a gödör szélén állunk!
Itt. Mica hazajött. Meséli, hogy amikor klubjával az ifjúsági bálról hazaindultak, egy magas, 120 kilós részeg belekötött a gyerekekbe, és kezdte őket pofozni. M. eléjük állt, és a ninjutsun tanultak alapján kezdte módszeresen hárítani a támadást. Adott és kapott. A gyerekek mindenesetre megúszták nagyobb baj nélkül, sőt ő is. Utolérte azt a buszt egy megállóval odébb, amit a bajkeverő miatt ki kellett hagynia. A behemótot többször állon vágta, ő is kapott egyet.
Hála Istennek, nincs baj. Mindenesetre a gyerekeket P. vörösvárig kísérte. Nekik sincs bajuk.
A nyomasztó jelen oldására egy, az Ancsától érkezett british humorokból.
A rajzon egy patkányfogóba szorult patkány áll a betegfelvételt végző madár előtt. Utóbbi fel se néz, csak odaszól a fuldoklóhoz: Nem tudna egy kicsit tisztábban artikulálni. Amaz ugye, meg épp hogy él. Döglődik.
A rajz pikantériája, hogy a patkány egy Aufnahme feliratú pulpitus előtt áll. Az meg ugye németül van. Igaz, a németek is ismerik az angol humort.
PRAE (2001)
Szervusz, Miklós, majd a következő évezredben megtérek – mondta Feri, és valóban eltávozott az irodából a 2. évezred utolsó munkanapjának vége felé.
Mi szilveszterkor az éjféli „visszaszámlálás”-kor elkezdtük mondani feleségemmel a miatyánkot, éjfélkor értünk oda, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, s már új évezred lett a folytatásakor: ... bocsásd meg vétkeinket,... Érdekes és soha vissza nem térő lehetőség volt ez, kár lett volna kihagyni.
Ünnepélyes pillanat az, amikor „installáljuk” az új évezredet, mely indulása pillanatában „full clear”.
*
Csak a humor és a nyomor el ne hagyjon – mondta apósom – idézte őt húgom, Ancsa.
*
Ajjaj! Van egy mondatom, mely évek óta foglalkoztat. Hogy is van? Na, igen, valahogy így: „Az – aki ellopja vagy akárcsak megrongálja azt a táblát, amire (többek között e figyelmeztetés is) rá van írva, hogy ti. az, aki e táblát megrongálja vagy ellopja: megbüntetendő – megbüntetendő.”
De igazából hogy kellene mondani?
Vagy így? Az, aki ellopja vagy megrongálja azt a táblát, amire az van írva, hogy az, aki megrongálja a táblát: megbüntetendő, megbüntetendő.
Vagy talán... de ... a fenébe ... ellopták a táblát.
*
Igaz mese.
Az egyszeri ember ragaszkodott ahhoz, hogy gyermekei azt a nevet kapják, ami éppen a kalendáriumban születésük napjára esik. Nem is volt addig baj, ameddig ikrei nem születtek. Kétségbeesve ment a paphoz, most már mit tegyen. A plébános ránéz a naptárra. Két perzsa szent napja, Abdon és Szennen napja volt aznap. A két magyart azóta is Abdonnak és Szennennek hívják.
*
– Mit iszol. Sört vagy vizet.
– Miért?
– Mert a lét határozza meg a lét.
– Akkor lét.
– Ön dönt, iszik vagy vezet – szól a hirdetés szövege.
Ez az ebédlőnkben átalakul:
– Döntöttem: Ön dönt, én iszom s vezetek.
– Ön vezetékes vizet dönt, én vezetek, vizet ihatok.
– Ön dönt, én döntöm magamba a vizet, vezetek s vezeklek.– Ön dönt, én döntöttem: döntöm magamba a bort, vezessen a buszsofőr.
*
A hatvan éves pár nézi a tévét. A képernyőről eléjük perdül a tündér, és megszólal:
– Ma jó kedvem van, teljesítem egy-egy kívánságotokat.
A nő szól először: Szeretnék egy világ körüli utat.
Mire kimondja, kezében vannak a szükséges jegyek.
A férj is kér: – Szeretném, ha a feleségem 30 évvel fiatalabb lenne.
Mire a kérés végére ér, máris 90 éves aggastyánná változik.
*
Perverz mondásaim:
A pesszimista: – Minden rosszban van valami rossz.
Az optimista: Minden jóban van valami jó.
A test kétszer fárad.
Le a fejjel – mondta biztatólag a bakó a halálraítéltnek.
*
Internetes: Soha ne add fel! ... ha nincs rajta elég bélyeg.
*
Egy közmondás Gy-tól: „Nem esik a citrom messze a lótól.”
Utolsó kommentek