Mickey webnaplója

POST
Amilyen szélsőséges volt a nyár, olyan szélsőséges ez a télbe forduló ősz is. Ágoston unoka még emlékszik rá, mit beszélgettünk nyáron az autóban, amikor újra és újra égszakadás zúdult a földre. Már megint kezdi… és kacagott hangosan. Valahányszor nekilódult a vízözön, sietett megjegyezni: Már megint kezdi… és nevetett, de nevetésében volt valami projekció. Így gondolta oldani félelmét, az elemek tombolása miatti feszültségét.
Ma kellemes időben indultunk keresztelőre Mosonba. Már-már kisütött a nap, de Bábolna környékén buszunk ködbe keveredett, utána pedig sűrű hózáporba. Ez az út során néhányszor megismétlődött. Mosonban is. Erre reflektált Ágoston kinézve az ablakon: a „Már megint kezdi!” szöveggel.
Ha már az útnál tartok: Hamar elkezdték sózni az autópályát. Nem úgy a mellékutakat.
Hol sós volt,
az út jó volt,
hó nem volt.
Hol hós volt,
ott sós nem volt,
csak hó volt és csúszott.
Úgy hangzik ez, mint egy népmese.     
A keresztelőre népes csapat indult:
Zsuzsáék négyen.
Plusz anyósa, Marianna és sógora Isti. Az még kettő.
Aztán mi hárman, az hét.
Aztán Marianna bátyja, István és felesége, Gabika, fiuk, Kornél, az tíz,
és a „cimbik”: a házigazda barátai, az még négy,
plusz Luca, a keresztmama, az tizenöt.
Így vonultunk a főtemplomba, ahol a keresztelő pap több érdekes dolgot mívelt.
Egy: Hadd mozogjanak kedvükre a gyerekek.
Kettő: Ágostonra bízta az égő gyertya tartását.
Három: Megengedte, hogy kedvünkre fényképezzünk az oltár körül, még biztatott is rá.
Négy: Megjegyezte, hogy olyan összeszedetten imádkoztunk, s vettünk részt a szertartásban, mint a szlovákok szoktak.
Öt: A szülők figyelmét felhívta rá, hogy a keresztelés előtti nap Mária bemutatása a templomban emléknapja. Vegyék úgy, hogy ennek folytatása a mai nap, Blanka bemutatása a templomban. Ez keresztelő, de különösképpen is kérjék Mária pártfogását, oltalmát Blankára, ha már így sikerült a keresztelés időpontját meghatározni. Ez különösen is szép gesztus volt tőle.
Az ünneplés egyebekben szépen és mindenféle zavaroktól mentesen prezentáltatott, sok-sok beszélgetéssel, traktával, kedvességgel. Az is belefért a történésekbe, hogy Á. lefocizott egy poharat. No, az össze is tört azonnal. Nem volt nagy kincs szerencsére. Vizes pohár, préselt üvegből. Az uncsi hárított: Nem én vagyok a hibás. Szerintem se – mondom neki –, a pohár a hibás. Nézz csak rá, de még mennyire hibás! Ebben maradtunk. T. összesöpörte a hibás pohár cserepeit.   
Helyreállt lelki egyensúlyom is, melyet valamelyest kibillentett, hogy Blanka keresztelője meghiúsult első nekirugaszkodásuk alkalmával. Ennek elemzése megérne egy bekezdést, de most nem térek ki rá.
Most elsimult minden, ami göröngyös volt, helyre állt a rend. És ez öröm.  
Blanka egyebekben kiegyensúlyozott, békés csörfös menyecske, aki egyelőre mindenkinek örül, és mindenkivel jóban van. Ennek jeleként hívásra odamegy, és szívesen elhelyezkedik bárkinek a karjai között, megölelve az illető vállát. Öröm ránézni.        

PRAE
Ezek a piaristák!

H. F. pap az ellene lefolytatott koncepciós perben egyik előzetes kihallgatása során vallatójának a szemére vetette: maga a piaristákhoz járt, mégis ateista és belügyis lett!

A belügyis babonás félelemmel vette tudomásul közlését. Csakugyan oda járt. Neki nem, de nekünk utóbb HF elmondta: okoskodott vele a kihallgató tiszt latin tudását fitogtatva. Azt mondta, hogy militész. Itt bukott meg. Mindenki militeszt mondott volna, csak a piaristák tanították é-nek ejteni a többes számú szó „e” magánhangzóját. 

Olvasom ismert főpapunk szerkesztőségünkbe küldött anyagát. Egyik mondata után megállapítom, hogy a piaristákhoz járt. Talán a többes szám? – gondolhatnád. Á, nem.

Engem Fekete Antal tanított. A magyar dolgozatok tükörjavítására kényesen ügyelt. A diákok nem. Előfordult, hogy többszöri nekifutásra sem sikerült hibátlanra javítani a korábban elkövetett nyelvtani bakikat. Az ilyenekkel beíratta a következő szöveget: Kedves szüleim, vegyék tudomásul, hogy én konok következetességgel vonakodom kijavítani magyar dolgozatomat.

Nos, mikor odáig értem szerzőnk cikkében, hogy „az EU következetesen vonakodik újakat felvenni tagjai közé”, fölpattantam és megkerestem CV-jében (curriculum vitae), melyik gimnáziumba is járt. Megtaláltam: a piaristákhoz. 

Fér vagy nem fér cikkem a lapba?

– Ez-a-mi-ki-ma-rad – hallom az ítéletet.

– Ez a Miki? – Marad; avagy:

– Ez, ami kimarad.

Na, nem mindegy.

Tanulságos történet: Abban az időben megteremté az Úr a széket. Ráültette az európai embert, aki mind a mai napig ül rajta, és szinte fel sem kel róla. A fehér ember leüli a maga 40 évét, majd „nyugállományba vonul”, hogy végre kényelmesen hátradőlhessen karosszékében.

Megkutatták a prédikációkat tartalom, téma, stíluselemek szempontjából.

Szerintem elérkezett az az idő, amikor a kutatókat kellene megkutatni. Kik a kutatók, mennyiért, mit, minek, hogyan kutatnak. És mi van a háttérben:

 – Milyen gyakorisággal kutatnak, s egyáltalán, milyen a kutatók gyakorisága. A normális eloszlás érvényes-e rájuk? A dohány eloszlás hogyan alakul? A maga módja szerint, főnöke szerint, objektíve, fifty-fifty (karikázza be a jó választ).

Ha a kutatók ötlethiányban szenvednének, álljon itt néhány idegborzoló lehetőség számukra. Kutassák meg:

– mit érlel annak sorsa?

– mi dolgunk a világon?

– ki tudja, meddig húzhatod?

– mely nyelv merne versenyezni véle?

vagy

– A fabatkában fizetett munka mennyit ér?

– ha egy kutatásra egy évet kapnak, de egy másikra csak félévet dupla gázsiért, melyiket kutatják szívesebben?

– mi a különbség a között, aki kutat ás, akinek a foglalkozása a kutatás, netán hivatása kutatás?

– mi van, ha az aknakutatók fölrobbann ak? Na?

– Van-e válasza bárkinek bármire „a maga módján”-on kívül?

– Mi a megoldása annak a kérdésnek, hogy a konfliktusok oldása újabb konfliktusok forrásai?

– Sőt, mi a válasz arra a kérdésre, hogy mi a válasz erre a kérdésre?

– Ugyanígy: A kutatások konklúziói újabb kérdéseket vetnek fel, melyeket természetesen szintén meg lehet kutatni. Van-e ennek vége? Ha nincs, érdemes-e belefogni?

Mennyiért hajlandók a koldusmaffiának megkutatni, hogy hol vannak piaci rések, hol vannak kiaknázatlanul hagyott jó placcok újabb műbénák kihelyezésére?