A karácsony nálunk négy felvonásos. Az első a templomi események. Idén a kórussal énekeltünk. Ismételten misén vettünk részt. Ma pl. felolvastunk.
A második felvonásról is beszámoltam nagyjából. Az az
itthoni ünneplés. Idén olyannyira kamarajelleget öltött a dolog, hogy
elmulasztottunk fényképeket készíteni. Na jó, az ünnepi asztalról és a fáról
készült egy-egy kép. A második felvonásnak délben lett vége, amikor is
elpusztítottam az utolsó szálkás halat. Immár nincs fulladásveszélyes helyzet,
nincs több hal sem a lében, sem rántva! Minden technikai eszköz beüzemelve,
vagy legalábbis beindítva. Nincs műszaki probléma se, minden működik. Beleértve
a fenyőfaizzó-sort is. Megtaláltam azt a programot, mely kiküszöböli a lámpák
ideges villódzását. Most úgy működik, mint az évtizedekkel ezelőtti: Csak
világítanak az izzók. (És úgy működik, mint az az évtizedekkel korábbi mobil,
amely csak telefonált.)
A második és harmadik felvonás közé ékelődik Kata lányunk megajándékozása. Ez
beleúszik a harmadik felvonásba, mert oda fog érkezni, és mi is.
A nagyszünet után ma délután 17 órakor csengetnek be Tücsi nagycsaládja
karácsonyára. Leszünk vagy negyvenen előzetes becslések szerint. Ha kommentárt
kellene készíteni az ottani történésekről, ilyesvalamit fogalmaznék meg: Itt
állunk a Titanic fedélzetén. A hajó tele van az ünneplőkkel. Mindenhol kicsik
és nagyok, és nagyon észnél kell lennünk, hogy jéghegynek ne ütközzön a hajó,
mert jó egy éve is mi történt? A ház ura – többek között – kapott egy szép
fémtálcát alighanem neve napjára augusztus 20-án, melyet az üvegajtós pohárszék felső polcára akart
helyezni: a poharak mögé állítani. Ám az történt, hogy művelet közben
megbillent a polc, és valamennyi pohár mintegy jó másfél méter magasból a
parkettre csúszott éktelen csörömpöléssel adva meg magát sorsának. Elhűlt
bennem a vér. Szaladt is a legkisebb gyerek… és hozott egy fényképezőgépet,
hogy a katasztrófát megörökítse. (Csak ezután hozott egy másik partvist és
szemétlapátot, hogy egy nagy méretű műanyagszatyrot megtöltsön az
üvegcserepekkel.) Nem tehetek róla, nekem a Titanic c. film egyik képsora
úszott elő emlékezetemből, amikor a hajó kibillen egyensúlyi helyzetéből, és a
poharak végigszánkáznak az asztalon, majd kiborulnak a szekrényből is a tárolt
tiszta porcelánedények, hogy hatalmas csörömpöléssel ripityára törjenek. Tehát
éberség!
A harmadik felvonáshoz tartozik még több karácsonyi nóta (végig)éneklése
is. Itt most csak egyet emelek ki közülük. A Gárdonyi Géza szövegére készült Fel
nagy örömre! címűt, melynek második versszakában, annak is a harmadik sorban ez
hallható: Rá meleget a marha lehel. Nos, az utóbbi években valaki nem állhatta
a „marhát”, és meghamisítva a költő versét átírta a szöveget. Csakugyan azt olvastuk
a templomban kivetített szövegben: Rá meleget a pára lehel. Ez túl azon, hogy
hamisítás, még marhaság is, mert lehet, hogy a marha meleg párát lehel, de
hacsak az illető szarvasmarhát nem Párának hívják, akkor nem a Pára lehel,
hanem valaki vagy valami leheli a párát.
Nos ennek retorziójaként a III. felvonásban mindig elhangzik ez a nevezetes
nóta, és különös hangsúlyt kap a marha szó, nehogy valaki véletlenül párát
énekeljen, de ha mégis megtenné, hát az semmiképp se hallatsszon. (Majdnem
hallaccon-t írtam.)
Ha ma valami véletlen oknál fogva elmaradna az emlegetett nóta eléneklése, az
akkora botrány volna, hogy visszatérek rá holnap.
A negyedik felvonásra úgyszintén csak később, mert az saját testvéreim és
családjukkal megült együttlét lesz vidéken egy nagy házban.
* * *
Vége a felvonásnak, nem kell semmit visszaszívnom a jóslatokból.
Negyvenen voltunk, tizenöten igazoltan távol.
Utolsó kommentek