A másik rossz hír nem új, legalábbis nekem nem az. Ma futottam bele az MK közlemények között. Tanulsága: a hormonos fogamzásgátlók igen káros következményeket okoznak, ezért ne használja őket senki! Íme:
»A fogamzásgátló tabletták súlyosan károsítják a környezetet és közrejátszanak az egyre nagyobb arányban előforduló férfi terméketlenség kialakulásában – írja a L’Osservatore Romano január 4-i száma.„Bizonyítékaink vannak arra, hogy a nyugati világban megfigyelhető férfi terméketlenség, a növekvő spermahiány kialakulásában fontos szerepet játszik a fogamzásgátló tabletták melléktermékei által okozott környezetszennyezés” – írja a cikk szerzője, Pedro José Maria Simon Castellvi, a vatikáni székhelyű Katolikus Orvosi Egyesületek Nemzetközi Szövetségének elnöke.A professzor szerint a fogamzásgátlót szedő nők vizeletéből a folyókba jutó hatóanyagok azért „súlyosan környezetszennyezőek, mert ily módon az évek során több tonnányi hormon került a természetbe”. A világ számos pontjáról érkeznek híradások arról, hogy a tudósok szexuális anomáliákat tapasztalnak olyan halaknál és más, vízben élő állatoknál, amelyek szintetikus ösztrogénnel és más (például a fogamzásgátlókban található) hormonokkal fertőzött szennyvízzel érintkeznek. Több európai tanulmány környezeti okokra – elsősorban a permetezőszerekben, a műanyag flakonokban, samponokban, kozmetikai és egyéb termékekben található ösztrogénszerű anyagokra – vezeti vissza a növekvő arányú férfi terméketlenséget és a gyengülő reprodukciós képességet – írja a CNS.«
Az első jó hír: „A szeretetben nincs félelem (ami gyötrelemmel jár) – idézzük az első János-levélből. A Márktól vett részben pedig a Mester szólítja meg tanítványait: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek.” Hát megpróbálunk nem félni, noha – lám az apostoloknak se sikerült.
A másik jó hír, hogy van egy szépséges film, melyet nemrég a tévécsatornák egyike sugárzott: A pingvinek menetelése (March of the penguins – 2005)
Ennek a cselekményét írja le Julius Gaspar, melyet szó szerint idézek:
Mottó:
A szeretet képes megmaradni a
legzordabb körülmények között is.
menetelés zajlik le a könyörtelenül hideg Antarktisz jégsivatagában.
Pingvinek ezrei hagyják el a mélykék tengervíz biztonságát, hogy
elinduljanak az Antarktisz befagyott jegén egy olyan szélsőségesen
hideg helyre, ahol semmiféle más életfajta sem tud megmaradni. Bár
pingvinekről van szó, mégis libasorban menetelnek húsz napon
keresztül, alig-alig látva valamit a kegyetlen hóviharban, ösztöneikre
támaszkodva csupán, na meg talán a túlvilágot kisugárzó déli félteke
homályos csillagképeire. Ennek ellenére minden évben hajszálpontosan
rátalálnak a hagyományos párzási helyükre. Itt azután
lélegzetelállító párzási szertartások sorozata követi egymást: tánc,
ének, diplomatikus manőverezések, és végül a párválasztás. A
folytatás pedig legalább ennyire izgalmas...
Rendezte: Luc Jacquet
Főszerepben: rengeteg pingvin frakkban
Egy favicc a pingvinekről.
Két pingvin beszélget:
– Te pont úgy nézel ki, mintha frakkban lennél.
Mire a másik:
– Miből gondolod, hogy nem az van rajtam?«
idézet vége.
Zsuzsa vicce jobban tetszett (ld. egyik nov.-i postom)
A pingvin bekiált a kocsmába: – Hé, fiúk, nem láttátok az öcsémet?
Egy hang: – Hogy nézett ki?
A pingvin: – Szerinted. . .?
(Megjegyzésem a filmről: A frakkos társaság csakugyan „hősiesen” követi ösztöneit. Én azonban nem díjazom, hogy az állatok kvázi párbeszédben és emberszerűen gondolkodnak a filmeken, csőrükbe adva olyan gondolatokat, melyekről fogalmuk se lehet. Magyarul antropomorf az ábrázolásuk, és ez megtévesztő és zavaró még akkor is, ha nagyon édi. :-)
Utolsó kommentek