Nyelvről, sorsról
I. 1. Tegnap emlékeztem meg utoljára arról, hogy a magyar
mennyire hajlékony nyelv, mert pl. egészen mást jelent a tök fejlett, meg a tökfej
lett kifejezés.
Mica szerint ilyesmi pl. Nem megyek. ill.: Nem. Megyek.
2. Tévéműsor végén hangzott el: Készítette Veres Emese. Azonnal átalakul
bennem:
Készítette Veres Emese
Engemet ver SMS-e.
3. A kínaiak vállalkozó kedve kell ahhoz, hogy egy olyan
nehéz terepre behatoljanak, mint a magyar nyelv a szolgáltatásokban. Először
ilyen feliratokkal lehetett találkozni:
trikó egy db 300 Ft,
sok 250 Ft. (A sok ebben az esetben
kettőtől plusz végtelen tartományát volt hivatott valahogyan megfogalmazni.)
Most a vendéglátásban is kihasították a maguk piaci
részesedését. Nálunk is van kínai kifőzde. Helyben is lehet fogyasztani, de el
is lehet vinni az ételt. Vagy tálalniuk kell, vagy csomagolniuk, ezért
kénytelenek rákérdezni: Elvisz? Ide
megesz?
Az elvisz majdnem szabályos. Azt hiszem, minden alkalommal
megjelenik előttük a rockénekes Elvis Presley feje, innen azonosítják ezt az
elviszt. De az ide megesz már tanult törtmagyar kifejezés. Ilyen nevű rockstar
nem létezik. Meg akarnak tanulni magyar.
II. Antal János vasárnap ilyen-olyan okoknál fogva
helyettesített nálunk a plébánián. Miséje derűs volt. Mica jelentette, hogy
milyen humoros beszédet mondott a vendég atya.
Tegnap meghalt. Szíve mondta fel a szolgálatot. Még kihívta
a mentőket, de megérkezésüket sajnos már nem tudta megvárni. 63 éves volt.
Isten adjon neki békét!
2009.01.09. 11:26 emmausz
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr865168263
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek