Játszom a gépen, közben felmerül valahonnan egy Thaly Kálmán ’kuruc’ vers, mely
mint ismeretes, mű-kuruc (utánérzés, vagy száz évvel később keletkezett a kuruc
időknél). Olyannyira felmerül, hogy abbahagyom a szamár játékot a PC-n, hogy
leírhassam nektek, amint itt áll. Íme:
„Őszi harmat után,
nagy hegyeknek ormán,
Fújdogál a hideg szél,
fújdogál a hideg szél.
Zöld erdő harmatát,
piros csizmám nyomát,
Hóval lepi be a tél,
hóval lepi be a tél…”
Egészen elérzékenyülök a tájfestés e gyönyörűséges példája, példánya
felidézésén, ezen az igazgyöngyön. Van-e nyelv, mely a szél hidegségét ilyen
leheletfinoman tudná oldani a fújdogál igével. Azt súgja, ne félj, Isten
szegénykéje, a szél nem is olyan veszélyes, mert olykor csillapodik: nem fúj
állandóan, csak fújdogál.
A második versszak is kitűnő. Ott vagyunk a mesebeli zöld erdőben, ahol puha
moha terem, ahol éteri finomságú harmat csillog reggelente a leveleken,
füveken, pókhálókon, mohákon, de most se harmat, se piros csizma, nyoma sincs
egyiknek se, mert mindent betakar a fehér hó. Ám ennél is tovább megy a költő.
Megszemélyesíti a telet, merthogy ő az, aki hóval lepi be a harmatot, lepi el a
csizmanyomot.
És még valami: A költő egy lehetséges kuruc bujdosó alakjába bújik, hiszen egyes
szám első személyben számol be az eseményről, mert ezt írja: piros csizmám
nyomát.
Ezzel az apró gesztussal eléri, hogy én, aki énekelem, én vagyok ott, hiszen az
én csizmám nyomát lepi be hóval a
tél.
A költemény ráadásul nagyon szép dallamot is kapott. Szépen illeszkedik ugyanis
a melódia a szöveghez. Az induló felívelés
után mély ereszkedés jön. Ott vagyunk azonnal a hegyek-völgyek között. Az első
két sorban egy oktáv plusz egy nagyszekund (nona) hangterjedelmet kalandoz be a
nóta. Aztán egy nagyobb meg egy kisebb ívű szekvencia követik egymást, utóbbi
szépen „landol” az alaphangon. Elég ereszkedő ahhoz, hogy bánatos legyen, de
dúr jellegű, így tartása marad, optimista kicsengésű. Szomorkás, de nem
szomorú.
Összességében egy gyönyörűséges miniatúra, ékszeres doboz, csillogó, mint a
harmat a pókhálón.
Szeretnivaló.
Tanítják még az iskolákban?
Utolsó kommentek