Gyerekek heten keresztelkedtek meg segedelmemmel, mely
embereket kezembe tettek-fektettek. Ezekkel megterhelve egyre megremegtem,
el-elernyedtemben, mert … egyre nehezebbek s nehezebbek lettek…
Mint ahogy nehéz csupa „e”-vel beszélni, ugyanúgy nehéz volt kezünkben tartani
őket. Pedig akkor még sokkal könnyebbek voltak, mint ma.
Volt köztük három lány: Móni, Eri, Detti,
egy Marci és
három Balázs.
A három Balázsból kettő dobol, kettő autót vezet.
Egyikük dobolását DVD-n meghallgattam (ő mind közül a legfiatalabb, ott voltunk
a szalagavatóján).
Jól dobol.
Nagyon jól.
Mindhármuknak ma van a névnapja.
Isten éltesse őket!
És persze a többi négyet is.
Ma megint rácsodálkoztam a Balázs-áldás szövegére. Korábban se értettem, most
se értem.
„Szent Balázs püspök és vértanú
közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más
bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”
Mert vagy redundáns, vagy hiányos. Redundáns, mert elég volna a kereszt jelét rajzolni, és ott befejezni a szöveget, hogy …bajtól. Ámen. Ez azt jelentené, hogy a szent közbenjárására Isten szabadítson meg a rossztól. Ámen. Ezt értem.
Hiányos, ha az egészet hallom, mert bár először megmondta, hogy az alany az Isten, később hozzá teszi, hogy az Atya, Fiú Szentlélek nevében… (tehát a háromságos egy Isten nevében) … ki? Avagy mit jelent itt a „nevében” kitétel? Mindezt én kérem az Atya, Fiú Szentlélek nevében (mármint a pap?), de az imént Istent kértem, hogy ő gyógyítson, nem én az Ő nevében.
Értitek a problémámat?
Szerintem egyértelmű áldás-szöveget kellene megfogalmazni.
PS. Tegnap és ma nagyon kizsigereltettem, ezért ma ennyi telt. Szíves megértését kérem kinek-kinek.
Utolsó kommentek