Kedd reggel: egy napja velünk van Z. (85). Mondom, itt
van velünk, de ez csak részben igaz. Három órakor ébresztőt fúj. Négy órakor
megkérdezi, hány óra van? Ötkor újra. Hat órakor felöltözik utcai ruhába, s
elmondja, hogy már ilyenkor nem tud aludni. Fogalma sincs, hol van. A lányom,
feleségem, testvérem-fogalmak keverednek benne. Felöltözött, mert mint mondta,
dolgozni indul. Mondom neki, hogy ma nem kell dolgozni, hanem vizsgálatokra fog
menni, vizelési nehézségei miatt. Hozzáteszem: ajánlom, hogy vetkőzzön
pizsamára. Azonnal rááll. Elfogadott engem alfa hímnek, vezérürünek: megteszi,
amit kérek tőle. Na ez se sűrű az életemben. Kinézek az ablakon. Két madár
halad az égen. Pontosabban araszolnak. Hol meg-megállnak egy-egy pillanatra,
majd nekilódulnak levegőt hasítani. Nem ők repülnek rosszul, az üveg
egyenetlen. Innen a mókás megújult rugaszkodásuk.
Mozogni kell.
Mozgunk.
Mint párduc a ketrecben.
Körbe-körbe.
A folyosó 60 méter
hosszú. A végén kilátással a Hármashatár-hegyre, a Kiscelli Múzeumra. De a
többi ablak is érdekes látványt nyújt(ana). Az utca forgalmát, nyüzsgését. Ha
normálisan ki lehetne látni rajtuk. Az jut eszembe, hogy szép visszatérő
cserkészfeladattá lehetne az ablakok ismételt tisztítása. Teljesen más
közérzetet adna a tiszta kilátás a környékre. Hiszem, hogy a kilátástalanság
nyomasztólag hat a betegekre, akik szeretnének perspektívát látni, mégpedig
tiszta perspektívát. Arról nem is beszélve, hogy növelné önérzetüket, hogy
gondoskodnak arról, hogy tiszta miliő vegye körbe őket.
Egyelőre nem így van.
Önsorsrontók vagyunk. A tömegközlekedési eszközök összefirkálásával
gondoskodnak erről, akik az üvegeket rendre összekarcolják; akiket zavar a
transzparencia, az átlátszóság.
Felkezelő magatartás
A lekezelőt jól ismerjük. Arról szól, hogy „felfelé” senki sem ideges, Lefelé bárki
nagyúri jókedvének megfelelően lekezelő lehet.
http://emmausz.blog.hu/media/image/200903/1. Ma hajnalban Z. „dolgozni indult” – mint mondtam. Engem felettes énjének elfogadott, akitől
függ. Csakugyan azt javasoltam neki, hogy vetkőzzön vissza, mert nem otthon
van, hanem kórházban, nem kell dolgoznia, hanem vizsgálatokra megy. Elfogadta tőlem,
azonnal szót fogadott.
2. Tegnap óta itt fekszik a híres ember. Ismerem innen, ismerem onnan. Ő csak
onnan látott már engem, bár akkor sem találkoztunk személyesen. Hosszasan
nézett, én vissza. Neki nem kell mondanom, hogy kicsoda, mert nagyon is tudja. Ő
nem kérdezte, hogy honnan ismer. Miért is tenné. Hamar elfeledne.
Nem új annak, aki figyelemmel kíséri posztjaimat, hogy ma meleg csákányváltás történt. Ma Tücsi vonult kórházba: kicsit délebbre mint én voltam. Csak egy röpke fél órára találkoztunk, amíg ő fölfegyverkezett némi gyógytornára, és aztán uccu két hétre befeküdt, hogy feltuningolják. Kérlek Benneteket: lélekben legyetek mellette. Köszönöm.
És nektek is, kedves irántam Érdeklődők, imádkozók, sorsomat figyelemmel
kísérők valamennyien! Este hazajöttem a kórházból, nem is kell visszamennem,
feltehetőleg.
Innen és e sorokon keresztül köszönöm meg felém fordulásotokat, empátiátokat, gyógyulásom
érdekében tett lelki mozdulásaitokat. Nem tudom, mit tartogat számomra az élet,
de akármi legyen is az, úgy lesz jó.
Még egyszer köszönöm kedves Mindnyájatoknak!
Törekszem normalizálódni.
Különös szervi deformitást, kórós elváltozást nem hoztak a tetőtől talpig elvégzett
vizsgálatok. Feltehetően érzékeny típus vagyok, aki nagy amplitúdóval reagál a
frontokra, a háborúkra, a békétlenségekre és az igazságtalanságokra. Egyelőre zárom
soraimat. Mindenkinek jó éjszakát kívánok!
Utolsó kommentek