Pech, vagy mázli?
Ma annyi mindennel kellett foglalkoznom, hogy nem vittem
magammal a fényképezőgépet. Természetesen ilyenkor jönnek a kapitális témák,
melyek aztán rendre elszállnak (mint azok az alkalmak, amikor otthagysz egy jó
könyvet az antikváriumban, később meg hiába keresed, soha többé nem kapod meg).
Mert mi is történt?
A Kelemen Lajos utcában a szél letört egy elefántláb vastagságú ágat az egyik
nyárfáról, és az ráreccsent az ott veszteglő busz tetejére rézsútosan. (Az
Ördögároknál a kanyarban jelzőlámpa dirigálja a forgalmat, és mindig dugó van.
Ezért álldogálnak rendre a járművek a fasorfélében.) Nos, valahogyan aztán a
busz kievickélt a böhöm (böhönc, behemót) ág alól, s jól látszott, hogy a
tetejének a szélét hol kapta el, horpasztotta meg.
Az ág odaérkeztemkor felső végével még a fatörzshöz illeszkedve terpeszkedett
keresztben az úttesten. Úgy, hogy alatta egy sávban felváltva közlekedhettek a
személyautók; a teherkocsik meg valahogyan visszaforgolódtak, mert átbújni nem
tudtak alatta. Mivel ma Mitsubishivel mentem dolgozni, magam is
átszerencsétlenkedtem a tört ág alatt.
Gondoljátok meg, mekkora fotós téma az ilyen, ha ezt veszem, és mekkora pech,
hogy nem vittem a gépet magammal. A képet eladhattam volna pl. a kerületi
lapnak, vagy tán egy napilapnak is, túl azon, hogy egy önmagában is igen
érdekes eseményt rögzíthettem volna.
Ám van egy másik vetülete is a dolognak.
Az az ág letörhetett volna akkor is, amikor alatta húzok el.
Szétverhette volna a kocsimat, s benne kilapíthatott volna engem is.
Micsoda szerencse ért, micsoda mázli, hogy nem ez történt. Így is tekinthetek,
kell is, hogy így tekintsek a történésekre.
Már ezek a nyárfák se a régiek!
Csak úgy törögetnek már a legkisebb fuvallatra is.
Utolsó kommentek