Mickey webnaplója

II. János Pál pápa egyszer megjegyezte, hogy nem a családdal van baj, hanem az emberrel. Kiegészíteném azzal, hogy a civilizált világ mohóságával van baj, az individualizmus okoz sok bajt. Azzal van baj, hogy az ember nem ismer el magasabb tekintélyt mint saját magát. Ettől kezdve öntörvényűvé lesz, ettől kezdve beleáll a trendekbe, mert semmiképpen sem akar lemaradni, és semmiről sem akar lemaradni.

Ma a Jó Pásztor vasárnapja van, miszerint a Szentháromságos egy Isten, aki van, jó pásztorunk. Ezért hivatások vasárnapja is van, amikor a papi mellett a szülői és tanári, munkatársi hivatásokról is szó esik. De az anyákat se szabad feledni, mert anyák napja is van.
Mise után agapé következett. Készültem egyfajta mondanivalóval, de egy kisfiúcska mondott anyáknapi verset, és ez elég is volt. Ha Ági húgunk mondta volna, így hangzott volna: 
Anyák napja van ma, Donászi Magda verse: / Üres a kis csókafészek egy májusi reggel / a sok csókagyerek tán világgá ment el? /Csóka mama szívdobogva keresgeti őket, /de nem látták sem a nyulak, sem a fürge őzek. / Jönnek, szólt a kakukk, ki legmesszebbre látott, / csőrében mindegyik hoz egy szál virágot. / Hol voltatok? – szól az anyjuk, s megcsuklik a hangja. / Neked hoztunk virágot, mert ma van anyák napja./
Eddig tart a dráma.
De ez nem igaz.
A dráma jelen van ma is.
Nemrég beszélgettem egy egyetemistával, aki elmondta, hogy 19 éve tanul. Naponta hol beadandót, hol zárthelyit, hol tanulmányt követelnek rajtuk az egyetemen rendesen lábjegyzetelve, hol pedig kiselőadással kell készülniük az órára, mintha maguk volnának a professzorok, akik elsősorban az órák megtartásáért kapják fizetésüket. Nos, mondta az én egyetemistám, nagy zavarban volna, ha bejelentené egyetemista társ barátnője, hogy gyereket vár. Merthogy a gyerek felrúgja a megszokott verklit. Elgondolkoztam az ő igazságán. Korunkban az élethosszig tartó tanulást propagálják teljes mellszélességgel. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy nemigen képes felnőni a gyermek, mert egész élete annak a keretében zajlik, hogy ő a szőnyeg szélén állva próbál megfelelni általa vélt hatalmasságoknak.
Aztán további probléma, hogy nincs már nagycsalád, nincsenek többgenerációs családok. Nincs már modell a felnövekvők előtt, mert nem marad(hat) otthon a mama. Nincs együtt töltött idő, így létében lehetetlenítik el a családot a civilizációs tényezők. Korábban, amikor a legidősebb gyerek felnőtt, a nő akkor szülte utolsó – nyolcadik-tizedik gyermekét. Mi is még heten, Tücsiék is még öten voltak testvérek. Ma ez általában nem így van a mérhetetlen kizsákmányolás következtében. Kizsákmányol a pénzvilág, a közigazgatás, és a komfort. A gyerekek pedig művilágban nőnek fel.
Nos, amit én gondoltam ma felolvasni, az elmaradt a gyerekszavalat miatt.
Jó volt ez így, mégis zárásképpen idemásolom az Ancsától kapott anyagot, mert az előzőek hű tükre.
„Nyolc gondolat az anyaságról

– Azt mondják, szülés után hat hétig tart visszatérni a normál kerékvágásba. 

Aki ezt mondja, nem tudja, hogy miután anya lettél, nincs többé olyan, hogy „normál kerékvágás”.

– Azt mondják, hagyd, hogy az anyai ösztönöd vezessen. 

Aki ezt mondja, még nem volt vásárolni egy háromévessel.

– Azt mondják, a gyermeknevelési kérdéseidre megtalálod a választ a szakkönyvekben. 

Aki ezt mondja, még nem látott gyereket babot tömködni az orrába és a fülébe. 
– Azt mondják, ha jó anya vagy, a gyermeked is jól viselkedik majd. 

Aki ezt mondja, azt hiszi, a gyerekek használati utasítással és garanciával érkeznek.
– Azt mondják, nem kell iskolázottnak lenned ahhoz, hogy jó anya légy. 

Aki ezt mondja, még soha nem segített egy ötödikesnek a matek háziban.
– Azt mondják, az ötödik gyerekedet már nem fogod úgy szeretni, mint az elsőt. 

Aki ezt mondja, annak biztosan nincs öt gyereke.
– Azt mondják, az anyaságnak akkor van vége, amikor a gyermeked elhagyja az otthont. 

Aki ezt mondja, az biztosan nem nagymama.
– Azt mondják, édesanyád úgyis tudja, hogy szereted őt, nem kell mondanod neki. 

Aki ezt mondja, az biztosan nem anya.”
Én is azt mondom (noha biztos, hogy nem vagyok anya): mondd el neki, akkor is, ha él, akkor is, ha már elhunyt, hogy szeretlek, szerettelek mindig, akkor is, ha ez olykor egész másképp látszott. Nemde így tett-e Péter is, amikor Jézus provokálta: Szeretsz engem, Péter? Jobban szeretsz, mint ezek itt? Péter akkor így válaszolt: Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. 
Hát így van ez. Ki kell mondani, amit ki kell mondani.