Búcsú az efemerektől
A. de Saint-Exupéry A kis
hercegben inti az olvasót, hogy a
virág efemer, ennélfogva – bár ingyen hirdeti Isten dicsőségét – hamar elenyész.
erről villan be: a francia előtt száznegyven évvel a magyar Berzsenyi ugyanezt
már megfogalmazta (nincs új a nap alatt):
„Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.”
(Közelítő tél)
Ha valaki vette a
fáradságot, és megnézte fotóim pipacssorozatát, közlöm vele, hogy mindez immár
történelem. Jó esetben gyökerei őrzik az izzópiros mákféle génjeit. A buszról
kitekintve egyetlen szál lekaszált virággal találkozott csak a tekintettem. Az
is igen hervatag állapotban leledzett immár.
Nincs pipacs, nincs toklász, nincs szarkaláb. Fenyér van.
Igazából sose szerettem a fűnyírást, mert mi értelme van az Isten adta dús
vegetációt unalmas zöldre cserélni, ahol nincs egyetlen levélbeli-virágbeli
változatosság.
Az újabb időkben pedig kifejezetten Isten- és emberkísértés a rét lekaszálása.
Ahol levágják a rét növényzetét, tapasztalatom szerint kopárság – fenyér
keletkezik.
Hogy mi a fenyér? Ritka növényzetű terület.
Nálunk attól ritka, hogy az aszályosodás következtében a levágott sarjak nem
képesek életre kelni. Csak néhány kifejezetten sivatagkedvelő fajta bújik elő
ilyenkor zörgő leveleivel, semmi kis szárával, hogy dacoljon a rét 50 fokos
hőségével és a fehéren vakító nappal.
A környékünk el van látva locsolóvíz-hálózattal, ipari méretű csaptelepekkel. Ezeket
a rét közepére és szélére, a házak közé telepítették, de az azóta eltelt 20 alatt
valamennyi tönkrement. Se javításukra, sem az üzemeltetésükre nincs pénz.
Javasolom a kanadai példa követését.
A kertészeket képezzék át pásztorokká. A bokrokat legeltessék le kecskékkel, a
füvet bárányokkal. Így a kecske is jóllakik és a füvecske is megmarad.
Amit meg otthagynak, hadd szépítse ezt a világot.
Arra van a természet kitalálva.
Lelki füleim veszik a kertészek ellenvetését. Eddig berregtethették masináikat
és nagy kanyarokat téve vertek szét mindent, ami a fűkombájn elé került:
tücsköt-bogarat, madárfészket.
Van erre is megoldás. Felülnek egy szamárra, és azt hajtják. Ha úgy tetszik
nekik, MP3-t is hallgatnak. Lehet az zene, vagy a szokott fűkasza motorzúgása.
A fülhallgatóból nem szüremkedik ki érdemben egyik se.
Utolsó kommentek