Mickey webnaplója

A nyelv él. Ez azt jelenti, hogy újabb fogalmak keletkeznek, és rég voltak meg kimúlnak. Magam az Akadémiai Kiadó Magyar helyesírási szótárát szoktam meg, de nincsenek benne az újabb kategóriák. Sokkal bővebb az Osiris kiadó Helyesírás c. testes kötete. Nemcsak több szót tartalmaz, de az első részében valóban összefoglal mindent, amit érdemes tudni a magyar helyesírásról. Ám ha a két kötetet összeengedném, gyorsan egymásnak esnének. Nem tudom, melyikük kerülne ki győztesen, de nem is ez a lényeges. A lényeg maga az elv.
Ne bántsák a magyar nyelv alkalmazóit, ha eltérő módon írnak egyes szavakat (a legtöbb hiba az összetett szavak körében fordul elő)!
Az Osiris lehet, hogy szabadosabb? Ilyeneket ír hagyományos kivételek címszó alatt (46. o.): – Az Európa Tanácsot hagyományos módon írjuk, noha így kellene: Európa-tanács. Ugyanígy kivételez a pénzügyminisztériummal is. Tudja, hogy kötőjellel kellene, de nem. A közgazdaságtudományi esetén ugyanígy jár el. Az emlegetett Európa Tanács írásmód azért vicces, mert miféle hagyományt kell ráhúzni a vadonatúj intézmény nevére. És miért?
– A következő oldalon azt írja: a Batthyány nevet Battyányinak ejtjük. Úgy tudtam: Battyáninak.
Az 56. oldalon Abesszína szerepel, a szótárrészben – helyesen – Abesszínia.
A 239. oldal alján Romsics Ignác (történész) nevét Romcsisnak írja. Itt abba is hagynám kutakodásaimat, ha csak azt a saját tételemet kívánnám igazolni, miszerint nem létezik hibátlanul megírt könyv. De
van még két érdekesség.
Az egyik: a korábbi kiadványokban értelemszerűen nem szerepelt a régió kifejezés az összes cugehőrével egyetemben. Érdekelt, mit kezdenek vele. Magam úgy értékeltem: a régió ugyanúgy kezelendő, mint pl. megye, járás. Egyfajta földrajzi, jól körülhatárolt terület neve. Ezt írja Dél-Alföld régió. Ám a gyakorlatban nem így használjuk, hanem így: Dél-alföldi régió, Észak-dunántúli stb régió. Ám akkor a kötőjel után kis kezdőbetűssé lesz az írásmód. Mivel ezzel nem számol, helyesírásával sem.
A másik érdekesség a bibliai régiségű földrajzi nevek körül tapasztalható. Mit mond a szamár? Iá-t.  Nos az Akadémiai K. Szamáriának nevezi azt az országot, melyet az Osiris Szamariának. Nem is folytatom a felsorolást, ki tudja, milyen meggondolások alapján írja a szótárszerzők egyike így, másika úgy. Bonyolítja a dolgot legalább még két tényező: A különféle felekezetek se ejtik és írják azonosan: pl. Samária, de ráadásul e földrajzi nevek írása az idők során is változott. Illő volna nekünk is követni e változásokat. Az Osirisnél maradva: Korinthosznak írja, amit a katolikus egyház Korintusnak, Thesszaloniké-nek Szalonikit. Egy néhány sorral feljebb leírva még Theszaloníki-nek, merthogy újgörögül így, ógörögül úgy írták a most Szalonikinek mondott és írt városnevet. (A Békés–Dalos Újszövetségben Tesszalonika írásmód szerepel, a Károliban: Thessalonika.
Kérdezem: A Bibliákban nem kellene-e Pál leveleinek neveit XXI. századira hangolni? Pál első levele a szaloniki hívekhez, és nem, Thesszalonikének írni, mert ógörögül hívták Pál idejében, vagy Theszaloníkinek, mert újgörögül így írták. Második kérdésem: Mi dönti el az elsőre a választ: Ragaszkodjunk a hagyományokhoz, mert különben nem értik meg a hívek, miről beszélünk, vagy igyekezzünk a híveket korunk nyelvére áthangolni ebben a kérdésben is. (A dölyfről, kevélységről és társairól már írtam a közelmúltban.)
Összehasonlítom hát őket, hogy lássuk együtt az eltéréseket:
Szaloniki
Theszaloníki
Thesszaloniké
Tesszalonika
Thessalonika
Ugye, kicsit sok a jóból.
Eljutok oda ennyi bizonytalanságot tapasztalva, hogy sérelmezem, amiért vagy tíz éve tanárai oly erősen kritizálták, amiért poszthumuszt írt posztumusz helyett fiam érettségi dolgozatában. Az sem volt nagyobb vétek, mint ez a máig élő, és nyelvészeink által vezérelt összevisszaság. Jó volna megegyezni, hogy a nagyérdemű egyfélét tartson helyesnek, ha egyáltalán lehetséges a véleménykülönbségek oldása.
Mindezek ellenére nagyon élvezem az Osirist, mert egyebekben azért „ritka rendet vág” a nyelvhelyességi kérdésekben.