A püspökökkel készült interjúköteteket rendre elolvasom, hogy önvallomásuk megismerése által közelebb kerüljek olyan elfoglalt emberekhez, akikkel nehéz volna beszélgetni. Egyszerűen sajnálnám az ő drága idejüket, melyet oly sokan kívánnak igénybe venni. Így viszont – a könyvet olvasgatva – megtudom, amit magukról közölni kívánnak.
Tegnap elolvastam Beer Miklós (druszám, nálam 3 évvel
idősebb) Mindenhol pap vagyok c. könyvét. Nem állítom, hogy ugyanabból
az aspektusból szemléli a valóságot, ahonnan én, de szeretem derűs, mindenkihez
jó szót szóló habitusáért. (Pl. a Mindszenty-ügyről faggathatta interjúvolója,
ő pedig mond egy-két közkézen forgó részletet, de egész árnyaltságában nem
ismeri az egykor volt történéseket – gondolom én.)
Most bizonyítékaimból húzok elő kettőt, hogy elhiggyétek: csakugyan elolvastam
a könyvet. Az egyik egy jasszos, XXI. századi megfogalmazás. Így szól: „Egyik
orvos barátomtól hallottam a következő szófordulatot, amikor megkérdezték tőle,
mi vallásosságának a titka. Beszélgetőpartnere még hozzátette: ő is szeretne
hinni, de nem tud. Erre a válasz ez volt: ez mázli kérdése.” (145. o.)
Persze-persze. Sőt bizonyára. Korábban ezt a mázlit kegyelemnek neveztük. De a
lényeget fogja a fenti válasz. Kegyelem, azaz ingyenes ajándék. Kinek-kinek
egyéniségéhez igazodva és a kellő időben érkezik el ez a testre szabott mázli.
Hogy mikor van itt a kegyelem pillanata, annak meg egyedül Isten a tudója.
Utolsó kommentek