Mickey webnaplója

Tegnap délután már szinte rutinosan néztük a tévében a DECO adását. Ez a csatorna arról szól, hogy lakásokat hogyan kell ízlésesen felújítani. A sárga falat át kell állítani kékre, a bútorokat célszerű lecserélni és a fal színéhez hangolni (a zongoráról nem is beszélve, azt is érdemes a fal színéhez „hangolni”). Ezek következtében olyan baromi harmónia alakul ki, hogy ha egy szék lába kitörik, kezdheted az átalakítást elölről. Nem építőkocka elven alapul a lakás összerakása, hanem iparművészi koncepció alapján. Úgy is néz ki, mint egy lakkozott feltupírozott haj, melyhez, ha hozzányúlsz, azonnal vége a varázsnak, menthetetlenül tönkremegy. Marha rosszul érezném magam ilyen körülmények között, ahol meglehet még az is, hogy nem stimmelek a bútorokhoz, s mehetek moziba, hogy ne rontsam az összhatást. Az elemek inkább dekorációs installációk benyomását keltik, nem lakásberendezését. Mindegy. Később meg majdnem éjfélig néztük a Gyűrűk urát.
Éjjel aztán nagy ökörségeket álmodtam. Először megálltam egy festékes áruház előtt. A kocsiból kitoltam egy bevásárló kocsit. Aztán rájöttem, hogy nem ilyet használnak, a mozgójárdán nem tapad meg ennek a kereke. Otthagytam, egy helyit toltam a mozgójárdára, mely felvitt az áruházba. Ott teljesen tanácstalanul bolyongtam, mert nem tudtam eldönteni, hogy hány vödör festék kell az egész lakásra, és nem állapodtunk meg a színekben sem. Ezt még túléltem volna, de kifelé menet nem találtam sem a lakás, sem a kocsi kulcsát. Míg kiértem folyamatosan kotorásztam a zsebeimben, kint aztán az autót se találtam meg.
Nem maradt más hátra, mint az ilyenkor obligát ébredés.
Nagyon korán volt még, ezért visszaaludtam. Ekkor egy szombathelyi folyóparton találtam magam (nincs is folyó a városban). Ott állt egy középkorú nő, azt mondta, hogy őt kell a nyakánál fogva a folyóba rántani. Ez amolyan attrakció lesz, ő kötélhurokkal a nyakán fulladást mímel. Csak túl jól ne sikerüljön neki – gondoltam és jól megrántottam a kötelet, hogy essen hát a folyóba. Túlélte, kikászálódott, és azt mondta, hogy most sürgősen be kell mennie a házába, mert jön a bíboros, és neki palacsintával kell őt fogadnia. Jött a bíboros, a ténylegesre nem hasonlított, civilbe volt öltözve. Becsöngetett. A csöngő hangja kísértetiesen emlékeztetett az ébresztőóra hangjára. Tényleg a vekker volt. Boldogan ébredtem immár végképp. Nincs csuromvizes nő, nincs elvesztett kulcs, és megvan a kocsi is.
Indulunk munkába. A Szépvölgyi úton aztán szemem elé került egy óriásplakát – egy Toyota-reklám. Szövege szerint a modell „OPTIMAL DRIVE hajtással” készül. Nem olyan ez, mint egy „Egyen szeletelt sliced bacon-szalonnát reklám”?
A reggeli feketét megismételtem, hogy felébredjek. Újra ittam hát egy frodo kávét, s a munka felvétele csak ezt követte. Immár nyugodtan kezdhetem a hetem, hiszen a filmben sokszerű kalamajkát okozó gyűrű végképp megsemmisült egy lávafolyamban.