Ha korábban egy ilyen komfortos fotógépem lett volna, a vécére is magammal
vittem volna. Ma Mosonba mentünk rokonokat (unokák és a család) nézni, a gépet
itthon hagytam. Ekkora távolságra cipelni a 35 dekás gépet… Na nem. Tücsi is
mintha csak hanganyagot regisztrált volna mobilján.
Pedig.
Sajátos fotótéma a sokasodó szélkerekek „erdeje”. Egy magányos masina hazafelé
éppen az országút irányában árválkodott, mintha a sztrádából nőtt volna ki. Az
út persze illedelmesen elkanyarodott a szélkeréktől.
A legnagyobb „vadállat” egy-egy gólya volt, mely a tarlón a torzs közt próbált
szerencsét. Sikerük nem maradhatott el, hiszen a kombájnok lekaszálták a
védelmet nyújtó búzát; szalma se maradt utánuk. Gondolom, a meglepetéstől fel
se ocsúdtak azok a békák, melyek végül a gólyák étlapját gazdagították.
Meglepetésként ért a meglepetések között, hogy nagyon szép, színes, a
visszatérő hatalmas esőzésektől jól „locsolt” és fejlett napraforgómezőkkel
találkoztunk. Ez nagyon szép növény. (Na ezt kár volt ide írni, kinek van más
véleménye?) Igazi fotótéma közelről, messziről fényképezve egyaránt. Engem az
lepett meg, hogy ezek a napraforgók nem engedelmeskedtek nevüknek. Minden
tányér hátat fordított a napnak. Akkor meg miért nem naptólfordulók-nak hívják
őket?
Nem tudom, nem is értem.
Megutálták az erős UV-t? Ettől csinálnak hátraarcot?
Ki tudja?
Korábban írtam a Nagybakszakállról, mint hálás fotótémáról. Minap Czanna készített
egy szép sorozatot róluk, röpködő és reászálló rovarral, tán darázzsal. Akkor
viszont ejtem a témát. Az nem jó, ha mindenki ugyanazt a témát lovagolja meg.
Bár az is igaz, hogy a Baross utcában minden pincében
kárpitos működött, a Kárpátia-udvarban meg egyházi könyvesbolt – és mind megéltek
belőlük.
Arról illene írni, amit Móváron tapasztaltunk. Hát legyen. A gyerekek szépen
fejlődnek, okosodnak, élnek és játszanak. Viselkedésük függvényében
jutalompontokat szerezhetnek, és tetszik nekik ez az érdekeltség. Ágostonnal
vagy másfél óráig négy puha gumilabdával egyérintőztünk, fociztunk a hosszú
előszobában, a lányokkal – Zsuzsával és Blankával – pedig beszélgettünk. Kedves
nap volt a mai, csak kicsit sok a 3-3 órás buszút, mely keretezi ezeket a
kiruccanásokat. Hazafelé jőve nem volt kedvünk az Auchanban bóklászni.
Hazasöpörtünk pihenni.
Utolsó kommentek