Mickey webnaplója

Gyermekkorom óta erős az affinitásom a jelképek iránt. Szerettem a piarista címert, szerettem a Kossuth-címert, szerettem – bár kevéssé – a koronás címert. Alakja miatt kevéssé. Túl hosszú lett a pajzs és a korona együtt. Nem szerettem a Rákosi-érában használt, apám által csak dinnyecímernek nevezett torzót, amely köszönő viszonyban sem állt a heraldika szabályaival, annál több köze volt a Szovjetunió tagországainak hasonló dinnyecímereihez. Szerettem, le is festettem családunk II. Rudolftól kapott címerét, noha nem értettem, miket jelentenek a ráfestett alakok, és a vízből kibújó szörny. Szeretem a Regnum Marianum liliomos címerét, mely igazából a cserkészcsapatának a címere volt.
De hosszasan elidőztem a világatlasz végén ábécérendben felsorakoztatott nemzeti zászlók szemrevételezésével is. Elhihetitek tehát, hogy szeretem a jelképeket.
Érdekes módon kevéssé szeretem a kokárdát, részben, mert ünnepek után túl sokat találok az utakon elszórva, földbe taposva. Részint, mert nem egy napig érzem magam magyarnak, hanem egész éven át. Ezért néhány ruhagalléromon a nemzeti címer díszeleg.
Még ide kívánkozik, hogy a nemzetőr karszalag sose tetszett. Azért nem, mert a hetvenes években a Belügy nyomozói hordták a legszélesebb és legfeltűnőbb karszalagot, majd az ünneplő ifjúságra támadtak a Petőfi-szobornál, és napokra kivonták őket a forgalomból, hogy iskoláik értésére adják: nevezett diákjaik tüntetőleg magyarkodnak; tehát nem érdemesek az intézmény bizalmára. Nemegyszer rákérdeztek már, hogy miért raktam ki a címert magamra. Azt szoktam válaszolni: hogy ha ránézek, tudjam, melyik országban vagyok minden ennek ellentmondó körülmény dacára. Mert ha zászlót teszel a ház falára március http://emmausz.blog.hu/media/image/200908/15-én, magyarkodsz. Ha a rákövetkező napon nem téped le magadról a kokárdát, magyarkodsz. Ha augusztus 20-án is kitűzöd a zászlót, magyarkodsz, s ha be se vonod egész évben pláne magyarkodsz. Egy asszonyka elmesélte, hogy a metróban leköpték, mert kokárdát viselt. Azóta ő is a címert hordja, az ellen még nem hőbörgött senki vele. Nekem sincs efféle tapasztalatom.
Nem tudom, a világ többi részén mi a helyzet, pl. a Dani által küldött amerikai fényképeken feltűnően sokszor szereplő amerikai zászló ellen az USA-ban szoktak-e tiltakozni mondván: Mit amerikaiaskodsz? Mindenesetre a legutóbb küldött http://emmausz.blog.hu/media/image/200908/1http://emmausz.blog.hu/media/image/200908/10 fotóján 67 Csillagos-sávos lobogót számoltam össze, noha nem gondolom, hogy nemzeti ünnepük augusztus 20.            
Persze nemcsak Danika fotóin ilyen gyakori előfordulásuk. Nem tudsz megnézni egyetlen amerikai filmet anélkül, hogy hetvenhét nemzeti zászlóval ne találkoznál.
Kérdezem: Nincs igazuk? Nem az a természetes, hogy identitásuk jelképét lépten-nyomon kitűzik, hogy minden polgárukba beleivódjon hovatartozásuk érzése. Számunkra még fontosabb volna, mert lényegesen kisebb – következésképpen törékenyebb – ország vagyunk. Csaknem érthetetlen, miért csípi mégis oly sok hazánkfia szemét mindenféle nemzeti jelkép?