A 24. este híre. Tücsi szombaton hazaszállíttatik. Ez nem azt jelenti, hogy futkosni kezdett, hanem azt, hogy a röntgen képe nem mutatott olyasvalamit, ami indokolná további kezelését a kórházban. Rábeszélték egy jól formált mankópárosra, hogy a lépcsőn közlekedésben segítse. Még sokáig tornázgatni kell neki itthon is.
Hozzá igyekeztemben lefényképeztem a fejemben előre eltervezett témákat. Viszonylag szerencsés voltam. Odafelé még sütött a nap. Visszafelé pedig már lógott az eső lába. El is fáradhatott a láblógatásba, mert nem kezdett esni.
Azon frissiben felraktam a fotókat. Témák:

Indián nyár (sorozat). Több ellenfényben lekapott rozsdásodó vadgesztenyelevél és faág;  

iszalag, olyan szép, mint az angyalok haja lehet;

lokomotív, vén csotrogány, de nincs rajta, hogy miféle sorozat. Majd megpróbálom kinyomozni;
Himnusz-szobor elölről hátulról, sok előtérrel is, mert a térképzés is művészi.

Esztétikus, átlátható táj, hátul a Gerecse vonulatával. Valahol a völgyben fekszik Budakeszi. Éppen jön egy busz. Ez is jellegzetes. Majdnem mindig éppen jön egy. (Felszálltam rá.)
A Moszkva téren meg a metróra.
Újabban nagyon érdekelnek az emberarcok. Sose látni két egyformát. Most élvezem, hogy a mozgólépcsőn mennyi változatot sodor felém a szerkezet. Bevillannak a fejek, és már tűnnek is el, hogy újabbaknak adják át a helyüket. Teljesen véletlenszerű a felbukkanásuk (korra, nemre, kinézetre, hajszínre való tekintetet illetően), minden rendszert nélkülöz. Izgalmas megállni a felső szinten, és nézni, hogy  mint egy „eleveneket hányó elevátor”, hányja ki a homo sapienseket és kevéssé sapienseket a masina.
Nem tudok betelni velük.
Még a végére írom a postnak, amit most láttam a weben, hátha gyorsabban gyógyul Tücsi. Kettőnk könyve, A Biblia válaszol a Sapientia Főiskola mostani, szeptemberi toplistáján szerepel. Igaz, hogy csak a tizedik helyen, de ez akkor is valami!