kocsiban és elbűvölt, ahogyan a múltba utasította a tájat a robogó
szerelvény. A jelenben felbukkanó valóságrészletek beszűkülnek, majd
eltűnnek. Eltűnnek gyorsan, mert kanyarodunk, vagy lassan emészti fel
őket a levegő perspektívát előidéző, benne lebegő mikroelemek
fényreflexe. Ugyanezt éltem meg egy busz hátrafelé néző üléséről. A
táj elfutott mellőlünk, hogy egyre keskenyebbé váljék, majd eltűnjön
az emlékezetemre bízva magát.
Az ellenkezőjét is megértem. Egy kirándulás alkalmával fent - emeletes
buszunk az orrában - foglaltunk helyet. A jövőből elénk-alánk gördült
a táj újabbnál újabb részletekkel körbevéve bennünket. Mi meg
folyamatosan lubickoltunk a részletek szépségében, ahogy kitárulkozott
előttünk a folyamatosan változó látvány. Olyan elementárisan hatott
ránk, hogy egy-egy alacsonynak tűnő betonhíd alatt átutazva behúztuk a
fejünket, hogy még véletlenül se kaszálja le a fölöttünk-mögöttünk
maradó átívelő betontömb.
Ilyen egész életutunk. Úgy kúszunk át rajta, mint lenyelt falat a
kígyóban. Ahol éppen tartunk ott bővebb a "létterünk", hogy
visszaszűküljön takarékosabb méretre. Persze mint minden hasonlat, ez
is sántít. Ha két szemmel hátra, kettővel előre néznénk, a múltat és a
jövőt egyszerre érzékelnénk. De így sincs baj. Emlékezetünkben a múlt
összes tapasztalatát magunkban őrizzük, miközben a jövő kis szeletét
látjuk. Mi magunk vagyunk azok, akik a jelenben rendet vághatunk a
múlt emlékeire támaszkodva és a jövőbe tekintve. Így aztán esélyünk
van az örök jelenben élni.
Non omnis moriar
Nem halok meg egészen - jelenti ki öntudatosan Horatius ódájában. Nem
halok meg egészen, mesélhetné el az a tarka őszi csokor is, melyet a
fiatalok hoztak Tücsinek, aki tekintetével végigsimogatta a szépséges
virágokat, majd a kórházi rendtartás szigora következtében, ahogy
hoztuk rézvázásan, vissza is vittük az étkező sarokba.
Ám még mielőtt sorsának megadná magát, készítettem róla egy fényképet.
A vaku fényétől felragyogó csokrot teljes pompájában próbáltam
megörökíteni, hogy csakugyan ne haljon meg egészen, hiszen névnapi
csokor volt, hogy elmondja helyettünk a kisvirág jókívánságainkat.
Utolsó kommentek