Mickey webnaplója

A fügevesszőt, igazából gyökérhajtást több mint tíz éve kaptam B. Laci barátomtól. Úgy gondoltam, legjobb helye ott van, ahol látom is növekedését. A gazda szeme hizlalja a jószágot, vagy mi a szösz. A legrosszabb helyre ültettem, a háztelek északi részére, ahol a benapozása hiányos, a szélnek, viharnak is jobban ki van téve. Mégis jobb, mint a Jézus példabeszédében szereplő. Ezt nem kellett körülkapálni és megtrágyázni. Néhány év elteltével teremni kezdett, mégpedig kétszer évente. Nyár elején és a tél beállta előtt. Éretlenül maradó bogyói évente utalnak egykori tévedésemre. Mind beérne, ha a déli oldalra került volna. De így is kilószám hozza édeskés gyümölcseit.    
Nem minden évben kaptam észbe idejében. Előfordult, hogy a szomszéd hívta fel rá figyelmemet, hogy dézsmálják a gyerekek a fügét. Megköszöntem és azután hetente szemlét tartottam: beérett-e újabb adag. Lekaptam fehér vászonkalapomat, és beleszüreteltem a friss fügét.
A térdmagasságú kerítésen innen, de ha jól meggondolom, közterületen ültettem le a fügét, amely mára félemeletes nagyságú terebélyes bokorrá növekedett.
Történt egyszer, hogy szokásom szerint beálltam a lombsátra alá, hogy szemügyre vegyem az adott állapotot. Hány új füge termett mióta nem láttam. Kb. öt szemet téptem le, s kerestem szemmel a következőket. Egyszer csak egy korombeli nő áll meg a fa alatt. Ő is rutinosan szemrevételezi az érés helyzetét, majd nekem elárulta, hogy ő is szokott szüretelni róla, mert az unokája szereti a fügét. Nem gondolhattam másra, mint hogy engem sem tekint magánál illetékesebb valakinek, azaz úgy beszélt hozzám, mint aki biztosra veszi, hogy én is csak dézsmálgatom a senki fügéjét. A nő különben nem volt megelégedve a talált állapotokkal, mert nem látott érett fügét a bokron.
Nem tudtam, meséljek-e neki róla, hogy én ástam a gödröt neki, én hoztam a csemetét, én ültettem, locsoltam kezdettől, ha kellett – vagy hagyjam a csudába az egészet.
Volt a jelenetben ugyanis valami humoros. A humornál maradtam. Azt mondtam neki: Azért nem talál érett fügéket, mert én már leszedtem, de ha annyira szereti az unokája, akkor – tudja, mit – vigye el neki ezt az ötöt.
És ezzel a markába nyomtam a még ragacsos gyümölcsöket.
Később újra összefutottam vele a fügefa alatt. Akkor azt mesélte, hogy szerinte ezek a bogyók már nem fognak beérni. Megerősítettem ebbeli hitében, mire ő elment. Majd alaposabb körbetekintés után egy marék érett fügét szedtem a fáról. És azóta is vagy háromszor.
Kvízkérdésem: Kinek mondta Jézus, hogy „láttalak a fügefa alatt”. Könnyítésül: Jézus róla jegyzi meg: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.”