Mickey webnaplója

Ma terveztem még utoljára írni a fotózásról. Aztán szeretném egy ideig szüneteltetni ezt a témát, mert tevékeny és láttató műfaj ez, s nem annyira írni való.
Ma szeretném befejezni a lombja vesztett fák változatos formáinak a bemutatását. Még néhány kiszemelt koronát fotózok le. Amit megjegyezni kívánok az az, hogy nem is gondoltam: mennyire zavaró az autócsordák jelenléte a fővárosban.
No nem az, hogy olykor belerohannak a kiválasztott témába, és részben vagy egészében eltakarják jelenlétükkel, hanem inkább az, hogy bármit szeretnék megörökíteni, alig tehetem olyan formában, hogy pusztán maga a kiszemelt dolog vagy ember látsszék a képen.
Nem is gondoltam, hogy ennyire zavaró az egyébként általában a természet megszokott színeihez képest túlszínezett autók nyüzsgése.
Semmi bajom az autókkal, de a kompozíciók egyensúlyának általában ártanak. Miként a közlekedési táblák és az útfelfestések is. Hozzájuk még az óriás- és kevéssé óriás plakátok, reklámfeliratok. Általában nem ezeket szeretném lefotózni, de alig tudom kikerülni őket, jóllehet nem igazán szépek, kevés közük van a jó ízléshez, művészethez.
Felebarátaim!
Budapesten az jár jól, aki autókat szeretne fényképezni.
Mindenütt ott vannak, ott parkolnak, vagy éppen róják a kilométereket városszerte.
És kéretlenül betolakodnak témáim elé, közé.
Kiiktathatatlanul.