Mickey webnaplója

A hét mesterlövész c. film egyik epizódjában ketten beszélgetnek:
– Tudod-e, amikor Joe kiugrott a nyolcvanadik emeletről, mit mondtak az emberek a szemközti felhőkarcolóból látva, ahogy egyre lejjebb és lejjebb zuhan?
– Nem tudom. Mondd meg…
– Ezt hajtogatták: Eddig még jó, eddig még jó…
Ma fordult elő először életemben, hogy állásban vagyok, nem vagyok szabadságon, betegállományban sem, mégis itthon vagyok. Lehet, hogy ez ugyanolyan nap, mint a többi sok, amikor egyéb okokból itthon leledzem, de mégis nagyon különbözik tőlük. Afféle mintanap. Ilyenek várnak rám.
Reggel a rutinok.
Tücsit kiviszem a megállóba kocsival.
Utána tájékozódom a neten.
Megírok két-három blődlit elkezdett „Köz(rö)helyes történetek” c. gyűjteményem számára.
Mise.
Ott aranyos jelenet: N. nyújtja a kezét jobbra, békességet kívánva az ott álló F.nek. Amaz baljával tagadólag int, jobb mutatóujját pedig az orrához emeli – jelzi, hogy influenzás.
(In petto: megvan a vasárnapi agapé jelöltje: P. Éva és Laci.)
Hazafelé jövet Aquincumban fotózás egy könnyed séta során.
Újabbak az ablakból az erkélyről. Összesen 15 fotót pakoltam a Fotóim – M2-be.
Mica egy Fábry műsort rakott a gépemre, megnézem.
Közben könnyű reggeli egy fokhagymával egészségesítve.
Felélem a frigó befejezésre váró vagy romlandó élelmiszereit.
Mai ebéd: Diós tészta. Míg a kifőtt tészta melegszik a mikróban, addig ledarálom a pucolt diót. Max. 10 perc.
Jó étvágyat nekem!
Utána mindent elmosogatok. A mosogatónk alján még nincs hulladékdaráló. De hulladék darálás van.
Ujjammal biomechanikus módszerrel.
Addig darálom a lefolyónyíláson a tésztadarabkákat stb, míg el nem fogynak.
Egy kis csipketeával leöblítem őket, ez a leves. Utána kávé esetleg egy téli körte.
Elkezdtem egy ajándékkönyv olvasását, a kármel hamar elhunyt Kinga nővére naplóját. (Később majd akarok idézni belőle röviden, mert néhány dologgal hamar azonosultam.)
Azt mondhatnád, rám szakadt az egyedüllét.
Nem így van. Belekóstolok a szerzetesek csendjébe, és ez nem ugyanaz. Ezért is jó most ez a napló, amelynek az olvasását mindjárt folytatom.
És ha igénybe akarsz venni, műszakonként 30 000 bttóért hajlandó vagyok magányomat egy-egy napra eloldani (ez nem túlzó ár, a Pafinak ezzel arányos bérért külsőzök jelenleg is), de csak a szokott rutinok irányában (lektori, korrektori munkák). Eü. állapotom jelenleg többet nem visel el.
Tehát nem panaszkodom, mert
eddig még jó.