Igenis ma én voltam a svéd király. Legalábbis ugyanúgy jártam, mint ő.
Ki nem mondott kérdésedre válaszom: A svéd király bement egyszer a kedvenc könyvesboltjába. Illedelmesen sorban állt. Örömmel vett észre egy pulton heverő albumot, melyet egy előtte érkező vevő lapozgatott. Az ácsorgó kiszolgálóhoz fordult széles mosollyal:
– Látom, uram, megérkezett az általam rendelt album – s mutatott az előtte heverő albumra.
– Nos, uram, az a helyzet, hogy az öné még nem érkezett meg. Az ön előtt álló úr korábbi rendelését küldték el ma.
Kedves feleim: Lehet királyság, mint a svédeknél, lehet – mint nálunk – köztársaság az államforma. A demokrácia nem ezen múlik, hanem azon, hogy a polgárok által közmegegyezéssel elfogadott törvényeket mindenki tiszteletben tartja-e, és követi is, lett légyen az illető polgár király avagy dokkmunkás.
Eme hosszúra sikeredett bevezető után már talán nem is kérdés, miért voltam svéd király. Azért, merthogy ugyanígy jártam. Megrendeltem a Fiatalok bibliáját a szegedi antikváráruházban, csakhogy elszámoltam a beérkezése napját. Mutatom az eladónak:
– Ott van lent az a sárga gerincű kötet az.
– Én is látom, csakhogy másnak a nevére érkezett az a példány. Így hát nem adhatom oda. Az Öné csak holnap lesz a lerakatunkban.
Nos.
Most már mindent elmeséltem.
Azt is – burkoltan –, hogy ma nem érvényesült a parafadugó-elmélet, mert felülírta a célszerűség: üzleti (lehet, hogy mennyei) ügyekben utaztam.
A lépésadagom megvolt, de az élvezet sokkal alacsonyabb szintű volt, mint szokásosan. Fényképezőgépem meg kijelzett, így csak két fotót lőttem a Flórián tér alatti római fürdő romjairól. A mutatott képeknél izgalmasabb a valóság, mert az út alatt feltártak eredeti fürdőtermeket is, melyek valamennyire meg is vannak világítva. Ám döglődő gépemmel nem akartam kínlódni a belső felvételekkel.
Talán majd máskor.
A szenvedélybetegségekről vállalt írásomat megint más alkalommal teszem.
Viszont van egy Beatles-szám, mely egy órája szól bennem. Talán nem véletlenül (bár szeptemberig még öt hónap van), merthogy a címe: When I’m Sixty-Four.
2010.05.11. 13:33 emmausz
Én voltam a svéd király
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr565168911
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_5026 2010.05.11. 21:29:51
Ami engem illet, nagy kár, hogy nem volt nekik When I'm sixty-two című számuk. :))
Ismeretlen_11533 2010.05.12. 18:55:40
Türelem, türelem, az évek sitty-sutty elszállnak. Lennon és Harrison meg sem érték az általuk énekelt kort.
Tehát türelem. Nem régen szavaltam a 67-es villamoson hazafelé tartva: 32 éves lettem én, meglepetés e költemény...
Üdv Mik
Utolsó kommentek