Mickey webnaplója

Jobb program híján az Uruguay–Ghana meccset néztem este. Bár már meglehetősen elegem van a sok szőrös ember ugrándozásainak a bámulásából, azért most érdeklődéssel vártam: marad-e az elődöntőben afrikai csapat vagy nem. Az Auchanban néha nem ócska háttérzene szól, hanem híreket mondanak. Megálltam ma egy pillanatra, mert arról kezdtek beszélni, hogyan végződött ez a meccs. Nos, kiesett Ghana. De hogyan? A meccs első gólját ők rúgták. A II. félidőben Uguruay kiegyenlített egy szépen meglőtt szabadrúgás-góllal. A fej-fej melletti fenekedés eltartott a mérkőzés végéig. Nos én itt léptem ki a képből, mert pro primo: már kevés a türelmem a focimeccsek előtt üldögélni, pro secundo: hátha nem hoz változást a következő félóra sem. (Nem hozott.) Ami az után következik, azt soha nem bírtam nézni korábban sem. Egész egyszerűen kivégzésnek tekintettem és nem sportnak. A 11-est nem lehet kivédeni, csak rosszul rúgni. Kivégeztetik az a kapus, aki miatt kiesik a csapat, mert bekapta a döntő rúgást. Kivégeztetik az a játékos, aki több mint két órás futkosás (általában több mint 10 km lefutása és labdakergetése után) kihagyja a büntetőt, s ezáltal csapata mehet haza.
Mi köze van ennek a sporthoz, a játékhoz?
Miért nem választanak ki két játékost, s mérik le technikai tudásukat azon, hányszor tudnak fejelni, vagy dekázni egymás után. Annak legalább az ügyességhez volna köze.
Miért nem folytatják néhány kiválasztottal egyérintőst vagy egy rövid lábtenisz meccset játszva?
Mért nem ismételik meg az ilyen mérkőzéseket később?
Vagy miért nem dobnak fel egy pénzérmét, s az győz, akinek a tippje bejött, ha már mindenképpen el kell dönteni, hogy ki volt a jobb.
De hogyan is lehetne eldönteni, ki volt a jobb, amikor bírói tévedések kiejtenek, vagy benn tartanak egy-egy csapatot?
Hogy is lehetne eldönteni, melyik ország játékosainak nagyobb a tudása, amikor egy-egy ország legjobb klubcsapatai egész egyszerűen nem engedik az általuk finanszírozott játékos szereplését (rongálását) a VB-n.
Vagy amikor elég egyszerű ma már állampolgárságot változtatni, s így sebtében bekerülni egy másik ország válogatottjába?
De ha már ennyit időztem a focinál, hadd említsem az USA színeiben játszó egyik futballista megjegyzését: Az Egyesült Államokban az amerikai foci dívik. Hatalmas energiával és erőbedobással küzdenek a mindenféle védőfelszereléssel ellátott sportolók (szerintem modern gladiátorok). Nagy szégyen volna, ha valamelyikük a földön maradna, mert felrúgták, mert megütötték. Azonnal kifütyülnék a szurkolók, s karrierjének a végét jelentené egy ilyen magatartás. A soccernek nevezett európai futballt űzők ugyanígy viselkednek, mert odahaza ezt szokták meg. Csakugyan nem láttam földön fetrengő USA-játékost a VB során. Külön idegesíti őket a színészkedők, az őket ért szabálytalanságot mímelők műesése. Ez a hazug viselkedés teljesen idegen (még) tőlük.
Tőlem is.
Nem tudom megszokni, és egyre kevésbé viselem el.