Hárítás
Uram, Istenem, mi jók vagyunk, csak azok a többiek. Két példa:
A közgyónás így szól: … sokszor és sokat vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. A hivatalos szöveg így folytatja: Kérem ezért a … mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát…
Ha megfigyeled, mindenütt azértre változott ez az ezért. Az „az-azért” távolra mutató szó. A bűnök távolabbra esnek tőlünk, mint amit kifejez(ne) az „ez-ezért”. Ösztönösen hárítunk. Nem mi voltunk, nem mi követtük el, a bűn valahol távolabb keletkezett.
Ugyan ilyen érdekes a rózsafüzér tizedenként ismételt kérése, melyet a III. fatimai jelenés alkalmával a jelenés asszonya kért imádkozni. A dolog furcsasága, hogy a rendelkezésemre álló portugál szöveg is úgy szól, mint a magyar fordítás. „Ó, Jézusom! Bocsájtsd meg bűneinket …”
Nekem ez is a hárítás tiszta képlete. Jézus az enyém, a bűn már nem, vagy legalábbis nemcsak az enyém. Az egyeztetés is azt kívánná, hogy legyen többes számban a Jézus szó: Ó, Jézusunk! Bocsájtsd meg bűneinket. Hiszen Jézus mindnyájunké, miként a bűnös mivoltunk is közös.
Nem érdemes sokat foglalkozni a dologgal, különösen, miután az eredeti is így szól a rendelkezésemre álló portugál forrásban: "Ó meu Jesus, perdoai-nos e livrai-nos do fogo do inferno, levai as almas todas para o céu, e socorrei principalmente as que mais necessitarem da vossa misericórdia".
Gyarló emberek vagyunk, hát „gyarlunk ezerrel”.
:- |||
2010.07.05. 13:17 emmausz
Gyarlunk ezerrel
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr715168968
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek