Mickey webnaplója

Így helyes a szójáték írásmódja. Játék nélkül persze így szólna: Jobb sorsra érdemes. Az ember élete a kettő között ugrál. Sorsa hol Jóbéra emlékeztet, hol jobb annál, hiszen jobb sorsra érdemes.
Milyen is volt Jób sorsa? A Biblia leírja, hogy Jahve megpróbálta őt. „Megengedte”, hogy megpróbáltatások érjék, mégpedig egyik a másik után. Még el sem ment egyik szolgája az egyik rossz hírrel, amikor megérkezett a másik a következő sorscsapást bejelenteni. Eközben Jób maga is több sebből vérzett. Egészsége – hogy úgy mondjam – megrendült.Az utóbbi időkben életünket a heteken tartó igen erős esőzés és tartós hideg, majd pedig a tartós kánikula keretezte, keretezi. De ez csak a külső próba.
Mert mi is történt?
Egyik napon meglehetősen új telefonunk felmondta a szolgálatot. Nem igazán ismerem az adóvevőként működő készüléket, ezért Miklós fiúra várt, hogy életet leheljen bele. Valamilyen lépésen elakadt, amiért az ágyakon keresztül igyekeztem volna segítségére. De nem jutottam egy lépésnél tovább, mert leszakadtak alattam a keresztlécek, és egy másfél centis helyen kitépték talpamból a bőrt. Legnagyobb körmöm harmada is leszakadt. Így Mica egyedül maradt a távbeszélő reparálásával, magam meg a fityegő bőr- és körömdaraboktól szabadítottam meg magamat, majd kötést tettem a talpamra. Így álltam neki az ágy feltámasztásához. Fúró, csavarozó, egy órás munka.
Egy másik napon az asztalos szerelte fel a megrendelt újabb faliszekrényt. Arra mentem ki a konyhába, hogy nagyon sajnálja, de átfúrta a betonfalat, (immár másodszor), de ha mi begipszeljük, és javítjuk a gipszelés helyét néhány réteg festékkel, alig fog majd meglátszani. Még alig ment el a mester, amikor a szomszédunk jelentette, hogy kocsink hátsó szélvédője a napsugárzás hatására ripityára törött. Innen kezdődően ismerhetitek a történetet (a város túlsó szélén találtunk egy bontott ajtót üveggel). Azt is megírtam, hogy péntek délután sikerült leadni az üvegesnek. Ma reggel azzal a hírrel fogad, hogy ő még így nem járt. Ez az ablak rosszul van szerelve, és képtelen úgy levágni az ajtóról, hogy össze ne törjön. Mi legyen?
Mi egyéb lehetett volna, odabandukoltam a 33 fokban, konstatáltam a helyzetet, és megkérdeztem, hogy van-e vállalkozó mester itt a szerelőműhelyekkel teli udvaron, aki hajlandó volna az ajtót átcserélni, mert továbbra is az utcán kell tartanunk a kocsit, immár üvegtelen hátsó ajtóval. A szaki azt mondta, hogy ez nem teljesen lehetetlen, mert van egy karosszérialakatos, aki elég sűrűn dolgozik a szomszédban. Kértem, hogy jöjjön át, próbáljuk megkeresni az illetőt. Elő is került a szerelőaknából.
Miután előadtam, hogy így nem hagyhatom az utcán a kocsit, megesett rajtam a szíve, és átjött amaz műhelyébe, és hozzálátott a munkának. Először az egyik anyát kellett neki átvinni magukhoz új menetet vágni rajta, majd meg háromféle drótot próbált vagy tizenöt-húsz nekifutással átvezetni az ajtó vezetékcsatornáján, hogy a kábeleket behúzza a másik ajtóba. Már-már ott tartott, hogy feladja, amikor égi segítséget kértem neki, látva, hogy magától nem boldogul. Ha hiszitek, ha nem, fél perc alatt áthúzta csatlakozóstul a kábeleket azon a csatornán, amelyen belül korábban a drótot sem tudta átnyomni.
Mindent egybevéve most zárt a kocsi hátulja, és mivel kékesfekete az ajtókeret, hátulról úgy fest a kocsi, mint egy fekete-fehér lakkcipő. A mesterek szerint egy flakon ezüstszínű festékkel rendezni lehet a színeltérést, mert az ajtó nem akkora felület, hogy a kocsi test ezüstös színe és ez az átfestett rész látható módon elütne egymástól.
Most már csak egy ilyet kell beszereznem, meg egy graffity-készítőt, hogy fújja le az ajtókeretet. .-))) 
Remélem, hogy Jób sorsunk meg jobbra fordul.
Ma egy fototéma készült eddig: Tücsi asztali csokrocskájáról.  Ld.: Etudes