Mickey webnaplója

Valaki tervezze át távhívósra azokat az eszközöket, melyeket a nyuggerek használják!
Fél órája sétálok a lakásban, hogy feltaláljam a valahol lappangó olvasószemüvegemet. A távhívón ilyen feliratok sorjázzanak:
– Jogosítvány 
– Forgalmi
– Személyi
– Olvasószemüveg
– Bifokális
– Bérlet
– Vekker
– Karóra
– Kulcscsomó
– Szandálom
stb., stb.
A megfelelő gomb megnyomásával a keresett holmi visszajelez és kész. (Süketek számára villog, vaksiknak pedig csipog.)
Nos, az étkező átadóablakában megtaláltam a szemüveget. Most már jól látom a billentyűzetet, és sietek megjegyezni, hogy a bifokálist a ventilátor fölötti polcra tettem.
Mai szabadalmaztatásra váró ötletem rögzítése után tehát rátérek arra, amiért kinyitottam a PC-t.
Talán tegnap írtam arról, hogy az égieket azzal a bizalommal kellene megközelíteni, mint olyan ismerősünket, akivel való telefonálásunk közben érzelmeink, minden idegszálunk jelen van, ott van, részt vesz a kommunikációban. Hajnalban arra ébredtem, hogy kezdem átalakítani legnépszerűbb imaformáinkat. A miatyánkkal kezdem, mert ahhoz kevéssé nyúltam hozzá.
Mennyei Atyánk!
Áldja a Nevedet minden élő,
jöjjön el az országod,
engedelmeskedjen akaratodnak az ég és a föld.
Ma is add meg mindennapi betevőnket.
S bocsáss meg, mert már mi is megbocsátottunk másoknak.
És ne vígy minket csínbe, hanem
szabadíts meg a gonoszoktól.
Kérünk...
A másikat, az üdvözlégyet így próbáltam honosítani a magam számára:  
Drága jó,
bűntelen Mária!
Veled van az Úr.
Te vagy a földkerekség legáldottabb asszonya!
Áldott a te szent Fiad, Jézus!
Mária: Szűzanya, Istenanya!
Járj közben értünk, bűnösökért örök jelenedben.
Ugye megteszed?