Bekapcsolom a számítógépet. Az elsők között egy felirat jelenik meg: „Üdvözöljük.”
Nem próbáltam még meg átírni, de kellene. Az én szövegvariációm így hangzana: Üdvözüljünk!
* * *
A franciák idén is meglátogatták a Dagály strandot egy hétfői napon, a vendégváró nap kedvezményeit kihasználva, no meg a jó időt. Persze sokan voltak, de nagy a strand, sok az árnyat adó fa, sok az élményt adó lehetőség, kis víz, nagy víz, vízsugarak, mint tudom én, mik.
Estelle, a kis öt és fél éves, áll a csodálatos gyermekmedencében valamiféle vízsugár alatt, és elragadtatva mondja: „Anya, ez maga a Paradicsom!”
Nem tudom, mennyire kell szégyellnem magam amiatt, hogy kocsijukról az első napok egyikén leszerelték a ködlámpákat. Én fedeztem fel, hogy elöl, alul lógnak a kocsiból drótok, amelyek mintha előzőleg nem lógtak volna. A tolvaj indítékait nem ismerem (megrendelésre dolgoztak, Trianonért álltak bosszút a francia kocsi tulajdonosán, stb.), nem is akarom kitalálni…
Mondom Francoisnak, akivel aztán megnéztük, mi a helyzet. Legyintett: – Neki biztosan jobban kellett.
A történet utóéletéhez tartozik: Az utcánk végében álló Mitsubishi ködlámpái is hiányoztak néhány nappal az eset után. (Az én kocsimról nem tudták leszerelni, mert nincs rajta.)
* * *
Kék VW-bogár a divat. Éváék jelen voltak még Franciaországban a rokon lány, Camille esküvőjén. A készült felvételek tanúsítják: világoskék VW-bogár szállította az ifjú párt. Idehaza Elviráék esküvőjén szögre megismétlődött a dolog. A nagypapa 40 évesvilágoskék veterán VW-bogarát használták szállítóeszközül.
És ez a Francia autó
***
Ha valaha is még egyszer közös nyaralásra megyünk, olyan szálláshelyet kellene találni, ahol egymás mellett lakhatnánk arányos apartmanokban családonként. Idén ugyanis az épületen belül kiknek szűk, kiknek bő hely állt rendelkezésükre, és ez az előbbieknek nem lehetett túl kellemes.
* * *
A nászutasok elvitték a Coltot. Nincs is ezzel semmi baj. Ha gyalog megyek el az üzletközpontba, megvan az egyórai sétaadagom. Nem kell törnöm a fejemet, merre menjek, mit nézzek meg, hol töltsem el a napi egy órát.
* * *
Vasárnap agapét tartunk mise után. Az évköszöntő Veni Sancte alkalmával túrórudival kívánok kedveskedni a gyerekeknek. Nesquik kakaón gondolkoztam, de a rudi egyszerűbb. A Tömő utcában a gyerekek a hűvös időkben olykor forró kakaót szürcsölgethettek az udvaron megterített deszkaasztal mellett. A felnőttek teát és/vagy feketét kaptak. Karcsi bácsi gyakorta hangoztatta: Most jön az egyházüldözés: az egyház hívei nescaféval üldöztetnek. Emlékezetem szerint a megkent zsíros és egyéb kenőcsökkel ellátott kenyereken kívül többnyire sütemények is voltak a buzgó asszonyok jóvoltából. Háztartási keksz mindig és bőven akadt.
Ahány ház, annyi szokás.
Utolsó kommentek