Mickey webnaplója

Add meg teljes egységét… halljuk minden misén az ökumenizmus valamiféleképpen való megoldására vonatkozó kérést. Amennyire ismerem az immár évszázada indult mozgalom törekvésének mai állását, annyit értek el, hogy közös akarattal próbálnak elmenni a vallások az egymásra való nyitásban egészen addig a pontig, mely még elviselhető számukra anélkül, hogy identitásukat veszélyeztetné. A valahol Franciaországban megtartott sokadik konferencián azt is deklarálták, hogy a saját módjukon valósítsák meg Isten és ember szeretetét, és akkor mintegy párhuzamosan futva a különféle keresztény felekezetek Istenben találkoznak, aki csak Szeretet. Most itt tartanak, és ez azért több a semminél.
Párhuzamosan fájdalommal vegyes érdeklődéssel olvasom azokat az írásokat, melyek a jobb- és baloldal, a kuruc-labanc, az urbánus-polgári és a népnemzeti oldal képviselői tollából megfogalmazódtak a legkülönfélébb témákra reagálva. Igencsak hasonló ez a szakadás a vallási szakadásokéhoz. Csak éppen nem nagyon látom a jelét annak, hogy a politikai táborok hajlanának az „ökumené”-re.
Ha hosszas egyezkedésen lennének túl, a magyarság is ott tartana, hogy az urbánusok elmennének addig a határig, míg önazonosságuk nem sérül, s a népnemzetiek viszont. És az előző példa alapján megpróbálnák legjobb énjüket adni, s építeni közös országunkat, világunkat – beleértve városainkat is (urbs). Ma nem ez látszik.
Pl. a Nemzeti Színház vezetője a román–magyar közeledés gesztusaként felajánlotta, hogy ott tartsák meg a románok kulturális ünnepüket, mely Nagy Románia létrejöttének ünnepe, mely területeink egy részének elvesztésével keletkezett. Értem én a jó szándékot, értem az ellene feszülő érzéseket is. Sőt nekem is megvan róla a véleményem, de nem mondom el, mert nem szeretnék semmiféle vitát támasztani, kezdeményezni ez ügyben. (Egyetlen kommentet sem fogadok el, mely erről kíván vitatkozni. Tegyék meg másutt. Az ízlések különféleségéről  nincs értelme vitatkozni.)
Jó volna önmérsékletet elérni, és legalább a humanizmus erkölcsi értékrendjét tartani mindkét oldalról.
Azt gondolom, hogy alapvető problémánk, hogy jelenleg nincs olyan közös értékrend, amely bármilyen további vitának a platformja lehetne. Ezért hiábavalók és röhejesek az indulatos megjegyzések pró és kontra.
És azt is be kell látnunk, hogy erkölcs nélkül meghasonlik az egység: mind az országé, mind az EU-é, mind az ENSZ-é. Azaz nem állhat fenn hosszasan. Előfordult ez már korábban is. Rómától kezdve a szovjet hatalomig valahány belebukott erkölcstelenségébe.
Miért nem tanulunk már végre?