Mickey webnaplója

Volt egyszer az életemben egy olyan munkahely, amely az idők folyamán meghasonlott. Eredeti céljáról – termékek forgalmazása – letért, s áttért a trükközésekre. Ennek, ha nem is részese, de elszenvedője, végigélője voltam magam is, keresve a kitörési pontot, a lehetőséget a másra, a szépre, a fontosra, a célvalósítóra. Úgy éreztem magamat benne, mint tigris a ketrecbe zárva.
Én voltam az iroda kinyitója,
bezárója,
telefonjának a kezelője,
s ahogy fogyott a kereskedelmi tevékenység levegője, úgy vált
egyre okafogyottabbá jelenlétem.
Ám a négy növekvő gyerekemről való gondoskodás kötelessége ott tartott, amíg meg nem szabadultam ebből az állapotból.
Sokat fohászkodtam a változás lehetőségéért, miközben mintha fal magasodott volna előttem, melyet sem kikerülni, sem átugrani nem tudtam. Ez volt életem első és vélhetően utolsó kft.-je, melyben részt vettem.
Miközben vártam a szabadulást, azért alkalmam nyílt szép dolgokra is.
Egyszer ebédidőben gyalog elsétáltam a Belvárosi-templomba.
Tudomásomra jutott, hogy a Budapestre szervezett év végi tazéi imatalálkozó előkészületi alkalmai egyikét ott és akkor tartják.
Valami odavonzott, sőt talán odalökött.
Igen. Odalökött a vágyam egy átlátható, nekem való, szabályosan működő életállapot elérésére. Mindenesetre betértem a templom csendjébe, ahol aztán olykor-olykor megszakadt a csendesség, hogy az ismert többszólamú taizéi dalok valamelyike áttörje a csend falát, az ég falát, és közel vigyen a Mindenhatóhoz, a Teremtőhöz; a transzcendenshez emeljen bennünket.
Igen ihletett együttlétet éltem meg, noha nem tartoztam a hazai taizéi mozgalomhoz, s egyetlen ismerőssel sem találkoztam. Mégis.
Ott fogant meg bennem ez a rövid vers, mely elég hamar kiszakadt belőlem.
Taizéi imaórán
(a belvárosi templomban)
Bent csend.
Kint közben beborult.
Benn szól az Úr,
Benn zsong a néma hang,
a szívemben dobol.
Szó el nem mondhatja,
bendzsó el nem donghatja,
mi az, ami itt ma ima.
Közben odakünn
hófehér lett minden.
Teljes csendben
leesett az első hó.
Roppant erőket sejtet ez a
roppant gyengédség.
Aztán a rövid folytatás.
Hamarosan értésemre adták, hogy nem képesek állásomban megtartani, volnék szíves munkanélkülivé lenni.
Voltam szíves.
Némi átképzések közben (marketing menedzser tanf., újságíró akadémia) állást találtam a Miniszterelnöki Sajtóirodán. A balos győzelem után szívlapátra kerültünk, s repültünk. Ám közben munkatársat kerestek a jezsuita Távlatok c. lapnál, s bennem megtalálták.
Lehet, hogy azzal kellett volna kezdenek, amivel befejezem posztomat. Ma vonatjegyek vásárlása ügyében sétáltam (utaztam) a Kelenföldi pu.-ra. Menetközben megálltam lefotózni volt munkahelyemet, a parlament épületét. És a tegnapi hóesés valamelyest ma is folytatódott, csakúgy, mint egykor a belvárosi-templom környékén a taizéi imaóra alatt. Az épület látványa, és a hóesés élménye együttesen hívták elő belőlem az immár csaknem húsz éves történetet.