Szilveszter.
Férfinév. Nekem mégis női vonatkozása miatt kedves. Estelle unokánk ugyanis ezen a napon született. Ma hatéves. Isten éltesse!
Szilveszter egyébként bolondos nap.
Azért az, mert az emberek zavarukban elhülyülik a napot, főleg az éjszakát, hogy feledjék, múlnak az évek. (A jobb megértés kedvéért: / Eheu, fugaces, … / labuntur anni! / Horatius: Oda)
Még tartozom egy poszttal, mely egy körkérdésre keresi a választ:
Milyen volt neked 2010?
Azt tudom rá röviden írni: Pikk-pakk elment.
A részletekben volna a lényeg?
Nem tudom.
Eheu, eheu, mondom Horatiussal. Az évek nem futnak, hanem száguldanak „ezerrel”. Visszatekintve, egyre inkább úgy érzem, hogy ebben a tempóban tűntek tova: tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak.
Mintha az utóbbi időkben még ez a tempó is felgyorsult volna. Hogy hány tak-tak van még hátra? – egyedül az Isten tudja.
Mindenesetre neki szeretném leketyegni a hátralévőket.
Ez jelenti számomra azt az elcsendesülést, decrescendót, melyet oly nehéz megcsinálni, szemben a lármázással, mely viszont zsigerből jön.
Mivel emailen érkezett hozzám egy Arany-vers, és mivel tetszik is, mióta csak ismerem, idecsippentem posztom végére, üzenve minden kedves olvasónak, hogy
Jöjjön rá a boldogság! – ez új esztendőben.
Arany János:
Alkalmi vers
Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj` Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!
Utolsó kommentek