Elméleti és gyakorlati foglalkozásokat űzök, ezért elméleti és gyakorlati anyagok születnek részemről naponta.
Ma gyakorlati napom volt, legalábbis eddig.
Már kora hajnalban megébredtem. Azzal próbálkoztam, hogy néhány magyar népdal szövegét áttegyem oroszra. Marha jól sikerült. Zömét a ruszkik nem értenék annak, amit én összekotyvasztottam magamban a Boci, boci tarka, és a Kiskút kerekes kút nahógyicca az udvarunkban kezdetűt. A madárka, madárka csácsogó madárka is nehezen megy. Csak a kriklívüj szófordulat jutott eszembe. Persze lehet, hogy az orosz madárka így csácsog, hiszen a ló se nyihog náluk, hanem „lósagy pajot: igogo.” Nem is lehet ez másképp, ahol a gyia így szól: prrrr.
Még azon agyaltam, hogy a reggeli himnuszt hányféle dallamra lehet ráhúzni.
Reggeli rutinok, majd T.-t szokás szerint HÉV-hez.
Itthon kar.-fatartó és egy 20 l-es edény le a pincébe. Onnan kontakt-spray fel.
Az oldószerrel hűtő ajtaja bespricc., mert nem kapcsol tisztességesen a belső világítás.
Oldószer le, karácsonyfadíszek, Betlehem, lámpagirland szintén le.
Mise előtt az összegyűjtött szemét le, én el, majd vissza.
Utána koplalós reggeli, porszívózás az egész lakásban, erkély feltakarítása.
Egy közös blog részére anyag: Mi történt velem/ünk 1973-ban.
Séta: útközben üres üvegek visszaváltása.
Odafelé HÉV-vel, vissza gyalog és busszal.
Ebéd megmelegítése, elpusztítása. Néhány email megválaszolása.
Ennek a posztnak az elkészítése. Fotók beillesztése a helyükre.
Körszakállam megkurtítása, hajmosás, fürdő.
Pillanatragasztóval a kamera hordozó hevederének megrögzítése.
(Egyszer majdnem leesett a vállamról. Elengedett egyik oldalon a befűzés.)
És most csend.
Ma még szeretném befejezni Czakó Gábor egyik könyvét. Legalább tízet elolvastam újabb s korábbi eszmefuttatásaiból. Gondolkodásmódunk, értékszemléletünk hasonló, de az ő olvasottsága, tapasztalatai számottevően többek az enyéimnél. Így merítési lehetőségei is (pl. az idézett helyek gazdag választéka) az egyes tartalmak kifejtéséhez. Amiért kedvelem – túl a személyes ismeretségen – az a stílusában keresendő. Szokatlan képzettársításai, szófordulatai és -képzeményei, hasonlatai, élményeiben való részesítése érdekessé, meggondolkoztatóvá teszik írásait. Nemegyszer kizökkentenek, meghökkentenek, elgondolkoztatnak ezek által a stílusjegyek, eme váratlan fordulatok által.
Megerősítenek benne, amit magam is vallok. Pl. Az embernél értékesebb a teremtett világon nincs (egy többet ér közülünk, mint az univerzum); vagy hogy az Istent azért nem értjük meg, mert totálisan egyszerű lény. Mi nem tudunk ilyenekké lenni, csak töredékesen.
Megerősítenek abban is, hogy nincs sok értelme a pártoskodásnak. Építsük inkább teljes gőzzel a teremetett szép világot. Ennek a módszere: magam dolgozom tehetségem, és a kapott kegyelmek szerint. A többi nem rám tartozik. Nincs kompetenciám hozzá. A többieket meg szeretnem kell, mert ez parancs, és nincs is több parancs (természetesen az Isten szeretete ugyanennek a parancsnak az első fele).
Nos, azt látom, hogy Czakó Gábor azt éli, amit ír, és azt írja, amit él. Kerül, amibe kerül!
* * *
Még egy téma. Mostanában csaknem naponta összefutok a közlekedési eszközökön egy fiatalemberrel, akinek köszönök, és aki előre köszönt engem. Úgy látszik, ez neki elég. Társalogni nem szoktunk. Tán nem igényli, vagy nem kíván kezdeményezni. Nem tudjátok, hogy ki ő?
Én nem jöttem rá.
2011.01.10. 13:33 emmausz
Élek és írok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr275169213
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek