Mickey webnaplója

Fázunk, mert hideg van.
Fázunk, mert nézzük a tévé híreket, melyek egyike így szól: Az almáskertekből lopják a facsemetéket.
Mert fázunk. Mert fáznak.
Nem én, hanem sokan mások.
Honfitársaim.
Mert vagy megőrültek, hogy öt centi törzsátmérőjű husángost irtogatnak, vagy az életükért küzdenek a rendelkezésükre álló eszközökkel. Márpedig azt tanultam gimis hittanon a piaroknál, ha életveszélyben van szülni készülő feleséged, és neked nem áll más megoldás a rendelkezésedre, (erkölcsi értelemben) bűntelen maradsz, ha szomszédod kocsiját – akár a tudta nélkül – „elkötöd”, hogy időben a kórházba érkezzetek a kismamával.
Most folytatom a tévéhíradást. Ha a lopós komát tetten érik, akkor 150 ezer ft-ra büntethetik lopás miatt, de ha eladja, akkor a vevő orgazdának számít, és két évre lecsukható. A hírek szerint összefogtak a gazdák, és mindenféle technikai eszközzel megvédik almáskertjeiket. Autón járőröznek, kerítést foltozgatnak, stb.
Teljesen megértem őket.
Nem azért güriztek, hogy mások feltüzeljék jobb sorsra érdemes gyümölcsfacsemetéiket.   
De próbáljunk meg máshogyan hozzáállni.
Ha a ráfordításokat (védelem, javítgatások, üzemanyag, szabadidő feláldozása) vagy annak a töredékét egy elosztó rendszer kiépítésére fordítanák, megszűnhetnének a fatolvajlások, legalábbis csökkenhetnének.
Könnyű nekem a szabályozható radiátor mellett pc-re vetni ezeket a gondolatokat.
Tudom.
Még akkor is könnyű, ha rendszeresen megfizetem az akármennyibe kerülő távfűtést.
De azt szeretném, ha mindenkinek könnyebb volna.
Fázzunk egy kicsit!
Na, ne szó szerint, hanem játsszunk el a fakitermelés-fabetermelés gondolatával.
Most, hogy a Duna-partot egy kicsit meghimbálták az áradás hullámai, igen sok ártéri fát fordítottak ki a sarkukból. Tessék csak megnézni a part menti füzesek állapotát. Ezek a fák be-belógnak a vízbe, s egy nagyobb taszajtás elég volna hozzá, hogy úszni kezdjenek a Fekete-tenger irányába. Ugyanígy van ez minden hazai folyón és folyócskán. Mi volna – játszom el a gondolattal –, ha nem elrohadni hagynánk a kidőlt hatalmas átmérőjű fákat, hanem kitermelés (ezt megtette a folyó) helyett „betermelnénk” a folyókba, és meghatározott rend szerint leúsztatnánk valamilyen feldolgozó helyre, ahol kellő szárítás után felapróztatnának, s tűzifa gyanánt hasznosulnának ezek a ma teljes kaotikusságban szerterothadó törzsek a mikrokozmosz gyönyörűségére, a korhadéklakó gombák és miegymás szolgálatára. Miért ne lehetnének a szegénységgel küszködő emberek fűtési gondjainak a megoldására? De még az is jobb volna a mai áldatlan állapotokkal szemben, ha a folyók alsó szakaszán egy erőműbe táplálva elektromos áramot termelnénk vele. Ennek az energiája is segíthetne közvetett módon az ínségeseken.
Ez persze nem zárja ki azt, hogy körmös kézzel felkutassuk és hasznosítsuk a geotermikus lehetőségeinket.
Merthogy fázunk!
Ebben az országban, ahol szinte mindenütt termálvízre bukkannak a fúrók, akárhol kutakodnak is, senkinek sem volna szabad megfagyni a tél hidegétől. Nagyon itt volna az ideje annak, hogy állami monopóliumként hasznosítsuk a termálvizeket fűtésre, melegházi növénytermesztésre, a magyar gyógyturizmus megalapozására. Mire várunk?
Most pedig igazam bizonyítására lemegyek a Duna-partra kiszakadt fákat fotózni.