Mickey webnaplója

Tegnap Angyalföldön lófráltam egy rokonlátogatás kapcsán. Az Árpád-hídtól indulva sétáltam a Dráva utca felé. Lefotóztam néhány jellegzetesen jellegtelen épületet, melyek az egykor itt állt, és szépen formált Rézhengermű helyére épültek. Ha nem lett volna olyan hideg, talán többet időztem volna ott, hogy megmutassam a villanytelep ugyancsak szépen formált és ma is meglévő épületegyüttesét.
Ma viszont talán a legutolsó hivatalos gesztusként a nyóckerben jártam, hogy leadjam volt munkahelyemen az általam aláírt adónyomtatványokat, meg a szerződésbontásunk papírjait. Ma is hideg volt, ezért nem vettem irányt a tegnap emlegetett Lechner Ödön tervezte épület megörökítésére, de elkutyagoltam a Ferenciek tere irányába. Mostani posztom azokról a benyomásokról szól, melyek ma értek képzőművészetice.
Mindjárt a Lőrinc pap téren lencsevégre kaptam Feszty Masa szépséges Úti Boldogasszony c. képét távolabbról és közelebbről is. Sajnos az üvege befénylett valamennyire, így a Jézus Szíve-templom téglái tarkázzák a hátteret. De még így is megkapóan szép ez a magyar kép a Szűzanyával – karján a kicsi Jézussal. Korábban már írtam róla, hogy minden útjuk előtt imádkoznak a jezsuiták az úti Boldogasszony közbenjárásáért, hogy meg is érkezzenek oda, ahová utazni készültek.
Útközben érintettem alma materemet, a Mikszáth teret, ahol ma is áll és működik a piarista gimnázium elég lepukkant épületben. A Mikszáth téren még két fotót készítettem a helyrehozott nagy házakról.
Majd a Henszlmann téren lefényképeztem egy eredeti állapotába visszahozott „zöldvillamos”-t, egy nyilvános illemhelyet. Lám ezt a házikót nézve megint tudtam, hogy hol járok. Miként akkor is, amikor ránézek az egyetemi templomra, mely mellett meglepő módon ott ágaskodik Kisfaludy Stróbl Zs. szobra, A lány a pálmaággal, melyet még véletlenül se neveztünk otthon soha felszabadulási emlékműnek, csak virágárus lánynak.
Továbbhaladva lekaptam a Ferenciek terén 1909-ben felhúzott épületet, mely ugyancsak igényes kialakítású (belül a párizsi udvarral, alul kívül a Jégbüfével. Érzitek az onnan kiszellőzködő párák illatát?)
Végül pedig a Matild-Klotild ikerépületeket, melyek elegáns paloták. (A Matild-p.-ban dolgoztam. Belül is szépen kialakított terek voltak.) Ha a két épületet látom, megint csak tudom, merre kószálok a világon.
Még egy figyelemre méltó valamit tartottam érdemesnek lekattintani. Ez pedig a Liszt-év plakátja. A LISZT szó megformálása eltéveszthetetlenül zongorabillentyűk képét idézi fel bennünk, mint ahogy csakugyan nehéz volna a komponista és zongoravirtuóz Liszt Ferencet a zongora képzetének a társítása nélkül felidézni.
Rég nem láttam ennyire szűkszavú igazán jó plakátot. Egy évtizedekkel korábbi német folyóirat kétkolumnás hirdetése fogható a most fotózotthoz. Ezt meg tudom mutatni, mert ennyiből állt:
s c h r e I B M a s c h i n e
Igaz, hogy a két oldalon fehér alapon fekete betűkkel átlósan írva, teljesen kifuttatva a lap szélekig.
Zseniális IBM-plakát egy igazán jófajta írógépcsaládról.