Mickey webnaplója

„Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésre, a nyugati világ szeme láttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futball szurkolók vasárnapi kupa mérkőzés után.” (Albert Camus: A magyarok vére)
Ez jutott eszembe, amikor házi papucsban a tévé előtt ülve – és elhűlve – látom a japáni földrengés és cunami képeit, a szigetország tragédiáját. És ez jut eszembe akkor is, amikor látom a képernyőn megelevenedni Líbia polgárháborúját, mely kegyetlen és öldöklő, és kevés rá az esély, hogy hamarosan az igazságosság alapján oldódjék meg az ottani elkeseredett állapot.
Látom, és elcsendesedek.
Nehéz pillanatok, órák, napok ezek, amikor nincs megfelelő szó, mely helyesen értelmezhetné a történteket, a történések elégséges okait.
Ma másodszor gondolkodom el a blogomon keresztül azon, hogy miért is érik gyászos események a világot. Netán azért, hogy mindenki elcsendesedjen, és elmélyüljön az élet esetlegességén, az élet értelmén.
Kevesebbeket érő tragédiák okán próbálta az egyik idős jezsuita megfogalmazni, hogy az ártatlanok vére, szenvedése a szeretet ára. Nehéz, súlyos kijelentés ez, mert valójában nagy titok, miért is szenvednek – és annyit – ártatlanok.
Mindenesetre az ártatlanok szenvedése arra figyelmeztethet, hogy a világ csak szeretetben működik – működne – helyesen.
A Mestert idézem. (Tudom, ezt a kijelentését a blogban már másodszor. De talán kifejez valamit a titokból.) „Azt hiszitek, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: Nem. De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek, ti is mindahányan.”  
Eddig jutottam a helyzeten való csendes magamba szállás során.
Mert valójában oly keveset tehetek, hogy az ártatlanok szenvedése szűnjön. Van olyan szituáció, amikor a hívő ember számára csak egyetlen megoldás kínálkozik:
Az ima. A japcsikért, az arabokért. A világ valamennyi ártatlanul szenvedő emberéért.
Aki jobban szereti, csendben gyújtson gyertyát értük.