Mickey webnaplója

Azért jöttünk el Éváékhoz, mert negyedik gyermekük megszületett a napokban.
Azért, hogy együtt örüljünk velük Flóra érkezésének,
azért is, hogy megnézzük házukat,
azért is, hogy segítsünk nekik az első időkben.
Én pl. reggelente összesöpröm a ház helyiségeit,
kitakarítom a kandallót, mint a szorgalmas lány Holle anyó meséjében.
Elviszem Estelle-két az iskolába, haza is hozom, napjában kétszer,
bekészítem a kandallóba a gyújtóst, a tűzifát,
reggel kinyitom a spalettákat, este bezárom őket,
és rengeteg képet gyártok a családról és lakókörnyezetükről.
Szükség szerint felveszem a síró csecsemőt, vagy leteszem, hogy megpihenjen fekhelyén.
A matekfeladatok megoldásában is többször hasznomat látták.
A reggeli takarítás közben jöttem rá, hogy kétféle szemét található a helyiségekben. Az egyik feljön, a másik meg nem. Amelyik csak lehullott, az felsöpörhető, amelyik letapadt, az nem. Nem mondom, hogy semmilyen módszerrel nem távolítható el, csak söpréssel nem.
Ismételten tapasztalom ezt. Ma az az idézet jutott róla eszembe, mely a végső időkről szól:
„Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza. … Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.”
Reményem szerint csak átmenetileg hagyják ott. Amint a letapadt szennyeződés is feltakarítható, felvakarható, oldószerrel eltávolítható, ugyanúgy a makacsul bűneihez tapadt ember is felemelhető mások imái és az isteni irgalom jóvoltából.
Nem véletlenül hangzik el Fatima óta az olvasó tizedeinek a végén a „letapadt” lelkekért a Mesterhez szóló közbenjáró kérés:
„Vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik rászorulnak irgalmadra.”