Mickey webnaplója

Mit csinál a hőség, amikor rekken? Merthogy ma rekkenő hőség van.
Majd én megmondom: Aki rekken, az azt mondja: rekk. Ma egész nap ezt tette: rekk, rekk, rekk, rekk.
Most, amikor e sorokat rovom, mellettem zúg a ventilátor, mert az udvaron is rekken, mármint a hőség.
Gondolkoztam, lemenjek-e Éváékkal a strandra. Úgy döntöttem, hogy inkább nem, mert a parton is rekken. Tán holnap.
Ma Nagyboldogasszony ünnepén a szomszéd templomba mentünk. Szégyellem, de az értelmes prédikáció alatt elnyomott a buzgóság, pedig összeszedett, szép szavak hangoztak el. Bezzeg az énekek alatt ébren voltam. A hangszer választott hangszíne nem illett az elhangzó nótákhoz, az énekes hangja uralt mindent, olykor önkényesen nem követte az ordináriumot, rubatóra vette azokat a dalokat, melyek éneklése egyenletes ritmust kívánt volna. Remélem, jól szórakozott. Saját maga által ismert nótákat is „műsorra” tűzött, némelyik műdalt nyugodtan cigányzenekar kísérhetett volna, a végén a Boldogasszony anyánkat recitálta, mely, mint mindig, a szegény magyarokat emlegeti, akik a régi szöveg keletkezése óta folyamatosan „nagy ínségben” vannak. A szöveg szerzője vagy próféta volt, vagy olyasvalaki, aki talán akaratlanul, mégis belerögzítette a magyarság tudatába az állandó kesergést. Nem örülök neki. (Bocsánat. Tudom: egykor ez volt a himnuszunk.)
Egyetlen szelíd eszközöm maradt nemtetszésem kinyilvánítására. Mivel kivonulási énekként hangzott el, és a pap is kivonult, magam is sarkon fordultam – egyedül.
Fr. utánam érkezett, összemosolyogtunk: Szégén mágyárok.
Tehát most:
nagy a hő
forr a fő
nagy a tó
nagyanyó.
(Utassy után szabadon.)
Estére lehűlést jelez a meteorológia, holnapra Micáék érkezését a mobil.
Várjuk a társaság frissítését.
Pl. Még meg kellene mászni a Badacsonyt.