foglalkoztat ez idő szerint.
1. Az agapé megújítása, ha van rá igény
2. Nyelvjárásokban megírt cikkek folyóiratának létrehozása az interneten.
Kezdem a másodikkal:
Blogom mellett található Műveim linkjében, vagy attól függetlenül, egy új blogfélét hívnék (hívok?) életre: Nyelvjárásokban megírt történetek. (A végleges címén még gondolkoznom kell.) Felhívnám egy mottószerű bevezetőben mindenkinek a figyelmét arra, hogy az itt indított elektronikus folyóiratban leközlök bármiféle rövid novellát, hétköznapi történetet, melyet szerzője a náluk honos nyelvjárásban fogalmazott meg. Természetesen retrográd, káromkodós, negatív tartalmú mondanivalókat nem. Az anyagok kinézete a következő: 
– A szerző neve, (művész-, álneve)
– a mű keletkezésének ideje
–  a település, ahol így beszélnek az emberek
– a mű címe
– szövege.
A zsűri magam volnék a fentiek miatt.
Hogy egyszerűbb legyen a dolog, először – mintaként – ismert írók alkotásait tenném fel a weboldalra, hogy mindenki lássa, miről van szó.
Az agapé (szeretetlakoma) misék utáni összejövetel volt, enni-inni-beszélgetnivalókkal. Évekig műveltük tehetségünk szerint. Az évek múltán kezdett ellaposodni, el-elmaradtak a korábban érdeklődők, a segítők, mondhatni: „hamvába hótt”.
Felélesztésére tehetnénk kísérletet. Miközben ezen gondolkoztam, egy háborús anekdota ötlött fel bennem:
Az I. világháborúban történt, olasz csatárokkal esett meg. Mivel állóháború részesei voltak, beásták magukat a frontvonalon. Létrejöttek a lövészárkok, s ott várták, hogy valami történjen. Elunta ezt a kapitány, hazafias beszédet tartott a katonáknak, hogy védjük meg a hazát, így, meg úgy, eljött a roham ideje, amikor vérünkkel is bizonyítjuk hűségünket ősi földünk iránt. Stb., stb. Majd széles gesztusokkal kiugrott a lövészárokból, és elkiáltotta magát: Utánam, fiúk! Roham! Előrerántotta pisztolyát, s futni kezdett az ellenséges vonal felé.
A lövészárokban maradt bakák pedig lelkesen tapsoltak, és így kiabáltak: Bravo, signore capitano!
Nos, ez így nem megy. A folytatáshoz az szükséges, hogy egy vállalkozó csapat (közösség) jöjjön létre.
Nyolc olyan egyéniség, aki a többi héttel legalább a szükséges mértékben kapcsolatot létesít. Nyolc olyan elkötelezett ember, aki hajlandó kéthavonta egy agapét előkészíteni, levezényelni.
Nyolc olyan áldozatos lélek, aki megszervezi saját beosztását, és a szükséges mértékben rugalmasan, de következetesen helyt áll.
Várhatóan kezdetben erősebb érdeklődés volna a résztvevők részéről, majd a létszám beállna a szokásosra. Ez egyre csökkenő terheket is jelentene.
Itt az állandóság nagyon fontos volna. Az esetleges kudarcok ellenére.
Mit is tett Churchill, amikor az angol konvojban hatalmas károkat okoztak a német U-Bootok? A hajózást folytatjuk. Akárhány hajónkat torpedózzák meg. Vegyék észre, hogy lehetetlen megakadályozniuk, hogy hajózzunk. És továbbra is konokul követték egymást az angol konvojok.      
Egyelőre mindkét akcióm kiforrás előtt (alatt) áll. S talán közülük egy meg is valósul, szerencsés esetben mindkettő.
Igyekeznem kell: „Eheu, … labuntur anni!”