Mickey webnaplója

A hidegszmog-lepényt a múlt héten kitakarította egy áldott légáramlás. Ám alighogy elült a szél, máris másik hidegpárna szürkítette el magyar valóságot, tájat, Kárpát-medencét. És amíg egy újabb ventilálás nem következik be, marad a mindent elszürkítő, torkot kaparó füstköd. Kisebb vagy nagyobb, de télen gyakran jelen lévő. Nevezzük porszennyezésnek. Méltán, hiszen hónapok óta nem érkezik csapadék, poros az egykori Pannon-tenger megemelkedett üledéke, homokja.
Poros az alföld, poros a főváros környéke és igazából minden, merthogy országos a szárazság.
Sétáimat rövidre fogom, bár ma kiugrasztott az ágyból a számomra obligát vérvétel, melyre halálomig havonta kötelezve vagyok.
Rövid sétámat az óbudai Fő térre irányoztam, hogy megnézzem, milyen a karácsony váró program mai állása. Az ingyen műjég működik. Ez idő szerint ketten korcsolyáztak a teniszpályányi jégen. Egy fiatalember, meg egy korombéli. Azaz mégse. Hárman voltak a jégen, merthogy egy kb. ötéves fiúcska is megkísérelt talpon maradni, miközben mamája mobiljával fotózta a későbbi országos bajnokot. Íme, az elindulás. Lehet, hogy a gyerek jobban járt volna, ha belekapaszkodhat a mamába.
A bódék a kihalt téren persze zárva tartottak. A nagyérdemű majd a hétvégi rendezvényeken teszi tiszteletét, s nyitja meg pénztárcáját az ajándékos és a kulináris élvezeteket kínáló standoknál. Addig ki se nyitnak a legtöbben.
Hamar odahagytam az üres teret, és elsétáltam a szabadtéri tornaszerekhez. Ott se volt jobb a helyzet. Végigszórakozhattam volna valamennyi önkínzó eszközön, a járógépen, a magam súlyát emelgető rendszeren, s a becsavarodást lehetővé tévő körlapon.
Beértem a megtekintésükkel. Sétámat Filatori gátig, a graffity-falig folytattam, ahova az Apple-cég korán elhunyt vezetőjének a portréját vázolta fel valaki fekete-fehérben. Nekem Zsuzsa szójátéka ugrott be a képet látva. Az angol azt mondja App-le, a német ezt: Ap-fel, egyiknek sincs igaza, merthogy a gyümölcs neve al-ma.