Egy mondat a ma reggeli zsolozsmából: Urunk, halmozz el minket szereteted kincseivel!
Akik benne élünk, mozgunk és vagyunk (Pál), hitünk gyarapodásának arányában felismerjük, hogy Isten szeretete csakugyan úgy vesz körül bennünket, mint a levegő. Éppolyan láthatatlan és épp olyan valóságos.
Akihez a miatyánk szól, attól kérjük a reggeli imaóra egyik ismétlődő mondatában: Halmozz el minket szereteted kincseivel!
Aki együtt él ezzel a transzcendens valósággal, az figyelmét ezekre a végtelenül erős hatásokra fókuszálja. Csaknem kizárhatja az immanens világ – sokszor nagyon is a pokol gyűlölködésére emlékeztető – zavaró jelenségeit. Aki nem hiszi, nézze a különféle tévéműsorokat. Aki hisz Isten szeretetében, annak megint csak Pált idézem: „Reményünk alapos.”
„Ne féljetek!” Ezt már a Mester tanítja és ismételgeti oly sokszor az őt hallgatóknak. „Miért is rettegnénk”, amikor van Valaki, aki „elhalmoz minket szeretete kincseivel”.
Életünket bearanyozhatja a spirituálé szövege is: „Az ég, a föld, a világ mind az ő szent kezén, ne félj te kicsi nyáj, az Isten véd… És kedves neki minden szegény…”, akiket elhalmoz szeretete kincseivel.
Egy perc misztika
A teológia megfogalmazása szerint a mise Krisztus egykorvolt áldozatának megjelenítése. Az ég és a föld itt összeér, egybecikkan, ha úgy tetszik, merthogy a végtelenben nincs idő, csak örök jelen. Így igaz a sokmilliónyi megjelenítés egyidejűsége a 2000 éves eseményekkel. Pl. az utolsó vacsorával és a keresztáldozat valóságával.
Amikor tehát azt halljuk, amit a tanítványok az utolsó vacsorán, hogy „ez az én testem, mely értetek adatik”, és a pap megemeli a konszekrált ostyát, akkor egy másik helyszín is megjelenítődik, (csakhogy ez nem kap megfogalmazást) nevezetesen a pribékek felhúzzák a keresztet, és közben Jézus így imádkozik értük: „Istenem, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek”. Majd hozzáteszi a golgota utolsó szavait: „Beteljesedett!”
A mise folyik tovább. Amikor a pap azt mondja, a bort és csepp vizet tartalmazó kehely fölött, hogy „ez az én vérem, mely sokakért kiontatik…”, akkor a golgota is megjelenítődik, ahol a százados lándzsát szúr Jézus szívébe, ahonnan víz és vér ömlik ki (kiontatik), és ugyanez az ember kijelenti: „ez valóban az Isten Fia volt”. Mi hasonlóképpen fogalmazhatunk: Jézus, te valóban az Isten Fia vagy.
És amikor elhangzik a kánonban: „Őáltala, ővele, és őbenne a tiéd mindenható Atyaisten minden tisztelet és dicsőség…”, akkor tudnunk kell, hogy a golgotai pieta-jelenet realizálódik. „Áll a gyötrött istenanya – és Istennek mutatva – siratja szent fiát”.
A 2000 éves történés ismétlődik akkor is, amikor azt ismételgetjük: „Isten báránya, te elveszed a világ bűneit.” Az Isten Báránya a Tábor hegyén megdicsőült Krisztus, aki csakugyan irgalmas szívű és békéjét adja.
Végül mondanom se kell, a szent kenyér vétele megvalósítja az utolsó vacsora kérését: „vegyétek és egyétek”, párhuzamosan emlékeztet a csodálatos kenyérszaporításra.
Én meg itt abbahagyom fejtegetésemet, mielőtt a szószaporítás vétkébe esnék.
Utolsó kommentek