A közelmúltban írtam arról, hogy örökös várakozásban vagyok, vagyunk.
Mire is várakozunk?
A héten húsvétra.
Zsuzsa férje és gyerekei arra, hogy találkozzon újra a csapat. (Azért vonultak száműzetésbe, mert torokfájósak voltak, és ez a fertőzés komplikációkat hozhatott volna a holnapi műtétnek.
Zsuzsa vár, hogy letehesse terhét, abbahagyhassa alkalmilag szedett gyógyszerei bevételét.
Arra vár, hogy egészséges legyen Angéla, és hogy erőre kapjon ő maga, amire oly nagy szüksége lesz.
Én arra várok, hogy lássam megérkező unokáimat, vejemet, hogy megünnepeljük Zsu szülinapját.
Aztán a buszra, a vonatra, a villamosra, a HÉV-re ebben a sorrendben.
Hogy hazaérjek, és találkozzam Tücsivel és a fiatalokkal. A nagyhét történéseivel, az ünneppel, annak igazi tartalmával.
Hogy visszatérve kezembe kaphassam Angélát,
hogy megosszuk egymással örömeinket a nagy találkozón.
Igazából egymásra várunk és reméljük, hogy az egymásra találások szertettel telítettek lesznek.
2012.04.04. 07:25 emmausz
Zöld jelzésre várva
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr185169665
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kata123 2012.04.05. 08:50:59
szia jó Atyám! Lélekben fogom Zsu kezét...miközben írom a kommentet elvileg 45 perce kezdődött Angéla világra segítése. Isten éltese Anya és lányát!!!! Angyal repüljön mindenki szobáján át!!!!:) Vigyázzatok magatokra, szurkolunk az otthon várakozóknak is. puszi: Robi és Kata! :)
Ismeretlen_11533 2012.04.05. 12:47:13
Szép szavaidra hideg zuhanyként a ránk is ömlő őrült valóság.
pusz apa
Utolsó kommentek